Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Fried István: Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja
FRIED ISTVÁN KISFALUDY KAROLY „IRODALOMPOLITIKA"-JA hevült". A kívülálló harmadik személy kategorikus felszólítása egybehangzík egy új műformával, amely a Széchenjd kezdeményezte lóversenyek díjnyertesének jut versként osztályrészül, olyan egysoros, amely (Kölcseynél, Vörösmartynál - és Kisfaludy Károlynál) a morális tézist személyhez szólóan fogalmazza meg; itt a versbe ékelve emígy: „Hátra ne lépj, inkább kettőztesd minden erődet".i4 Kazinczy nyelvi/esztétikai tézise a szorosabb értelemben vett nyelviből/irodalmiból részint a hazafiasba vált át, részint a morálisba. Mindazonáltal Kisfaludy Károly messze nem tartotta fölöslegesnek, hogy xéniáival közvetlenül szóljon hozzá az 1820-as évek közepének szerinte legégetőbb irodalmi problémáihoz, és elsősorban ezekkel a xéniákkal jelentse be pályafordulatát, azaz első sikereinek tematikájával és egy avultabb drámatípussal történő látványos szakítását. Olyan önkritika a Kisfaludy Károlyé, amely végképpen múlttá nyilvám't egy, a magyar vándortársulatok műsorában tekintélyes helyet elfoglaló színműtípust, egyszerre bírálván a,Jiaza-puffogtatás" olcsóbb színi hatásra törekvő elemeit, valamint azt a befogadói magatartást, amely közönségigénynek állítja be a korszerűtiennek minősített dramaturgiát. Maga (többek között) úgy igyekezett kiigazítani pályáját, hogy az Aurora teq'edelmi lehetőségeinek megfelelően az egyfelvonásos színművet népszerűsítette, amely egyfelől alkalmasnak mutatkozhatott egy (akár városi, vagy udvarházi, történelmi) életkép párbeszédes megszólaltatására, másfelől a színházlátogató közönség előtt kedves kispróza! műnem, az anekdota drámai változatával szolgálhatott. Még egy tényezőre érdemes kitérni. Toldy emlékezése szerint a Kisfaludy körül gyülekező társaság egyik témája a pesti Német színház darabjainak, előadásainak megvitatása volt.^^ Nagy a valószínűsége annak, hogy Toldy pontosan emlékezett: mindenesetre ez az apró adat is szétfoszlatja azt a később keletkezett legendát, miszerint a pesti-budai magyar színjátszás meghonosodásának a német színház lett volna a legfőbb akadálya. Toldy elszólása (?), emlékezése (?) alapján kiviláglik, hogy részint látogatták a német szúiház előadásait, részint messze nem ellenségesen beszéltek róla. Ez a nem eléggé méltatott közlés megerősíti azt az általam több ízben hangoztatott tézist, amely szerint régiónk városi németségének kulturális orgánumai (színházai, újságai stb.) közvetítő funkcióban láthatók, a német nyelvű (világ) irodalom és a hazai (magyar, cseh, horvát stb.) között állnak, s az 1820as esztendőkben aligha vitathatóan fejlettebb és differenciáltabb színjátszás és drámaírás területén nem egyszer példájául szolgáltak az irodalom, a kultúra valamennyi szegmensét nemzetiesíteni kívánó hazai-nemzeti törekvések számára. Kisfaludy Károly olyképpen reagál - többek között - a pesti Német színházban látottakra-hallottakra, hogy nem egyszerűen magyarítja a sikeresnek vagy csak felhasználhatónak vélt dramamrgiát, színpadi alakokat vagy tematikát, hanem az esetieg máshonnan vett „alap"történetet belehelyezi abba a városból szemlélt udvarházi környezetbe, szembesíti azzal a lehetséges színpadi beszédmóddal, amellyel az „eredeti" magyar drámát (mindenekelőtt vígjátékot) igyekszik meghonosítani, de amely hozzásegíti víg elbeszélései megalkotásához is. Kisfaludy Károly kezdeményezése már csak azért is oly jelentős, mert a reformkori vígjátékon keresztül egészen Jókaiig ér el hatástörténete, s ilyeténképpen megtervezte a XIX. századi magyar irodalom egyik, lényegtelennek nemigen nevezhető vonulatát. Két megjegyzéssel egészítem ki az eddig leírtakat: 1) 1820 elején még Árpád címen tervezett vitézi játékot Kisfaludy Károly, nem sokkal később résztvevője lett volna egy Árpádia című hetilapnak (Döbrentei társaságában). Egyik elképzelése sem valósult meg, Kisfaludy túllépett a műfajon, részint a régi módon felfogott tematikán. Terveitől történő elhatárolódásának azonban egészen más a magyarázata, mint Kazinczy későbbi bírálatának, amellyel párducos Árpád rajongói ellen fordult. Kazinczy a romantikus 13