Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor

ARRABONA 2005. 43 / 2. TANULMÁNYOK nem élnek, ügyes intrikát szőnek, tele vannak humorral, eredetiséggel, természetességgel, s bennök egy-egy jellemkép tárul elénk, mely által az élet fényes árnyoldalait, erényeit és hibáit, s az élet küzdelmeit szemlélhetjük. Typusokat teremtett és vitt a színpadra, olyan alakokat, a kik köztünk jártak, éltek, akikkel az utcán, vendéglőben, templomban, színházban, gyűlésteremben naponkint találkozhatunk. (...) A cselekményt gyakran nem a jellemek összeütközése, mint a személycsere, a félreértés idézi elő. Van azonban olyan darabja is, mely teljesen indokolt lélektanilag is. S ezt akkor éri el, mikor ki tud bontakozni Kotzebue hatása alól, kit gyakran önkéntelenül is utánoz. Kisfaludy föllépésével az akkorig divatban volt klasszikái és németes irány ellenében a nemzeti elem lüktetése vált érezhetővé. Tiltakozás volt az ő drámai munkássága a klasszicizmus és abstract idealizmus ellen. Egy felől a történelmi, másfelől a reális élet rajzai követelték jogukat a magyar költészetben. E pillanatban, mint Gyulai Pál mondja, megingott a klasszicizmus, de a német költészet uralma még tartott, sőt magán Kisfaludyn is érezhető a német költők befolyása, bár olyanoké, kik szakítottak a klasszicizmussal. Az i^ú naturalistát drámai rögtönzései híres emberré tették, ekkor tanulmányra adta magát, művészibb igyekezett lenni, s az Aurórát alapította meg, mint a nemzetiesebb művészi irány közlönyét. Kisfaludy, dacára fogyatkozásainak, nagy költő. Mindenféle húrokat penget. Néha úgy tűnt fel, mintha a régi hegedősök hangszere játszana, melyben van melódia, leirás s értelmi erő. A hallgatók szíveihez szól, a kik nem találják őt sem édeskésnek, simának vagy triviálisnak, de nyersnek s érdesnek sem. Valami nagy teremtő géniusa nincs, - de van érzéke a nemzete iránt." (GyK 1892. okt. 2. 6. p.) 2. kép A Kemény Simon színlapja. Győr, 1861. A továbbiakban újólag idézzük fel Beöthy Zsoit^(5.)egyetemi tanár gondolatait, aki Kisfaludy Károly alkotói sokszínűségéről, „művészi egyetemességéről" értekezik: „ Kisfaludy Károlyt a magyar vígjáték atyjának szokták nevezni, munkásságának azt az oldalát emelve ki, melylyel legnagyobb és legállandóbb sikereit aratta. Pedig, azt hiszem, ő nemcsak a magyar vígjátéknak volt atj^ja, hanem ujabb költészetünk majd egész körének, s pályájának ez a vonása nem kevésbbé jellemző művészi egyéniségé124