Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor

ARRABONA 2005. 43 / 2. TANULMÁNYOK Még néhány vígjátékának is tárgya történelmi. S a magyar színpad, mely eddig selejtes német lovagdrámák átdolgozásában tüntette fel őseinket, költőibb és nemzetibb irán)^ vett. A magyar történelmi beszélyt is ő kezdeményezte. Örömest fordult a mondák felé is, hogy belőlök balladát írjon, és líráján nem egyszer pendítette meg az ősi dicsőség és gyász emlékeit. Aurorájában a hazai történelmet tárgyazó acélmetszetű rajzokat hozott divatba, s két ifjú epikust, Vörösmartyt és Czuczort ő buzdította leginkább az ősi dicsőség megéneklésére és épen azokban az években, midőn a hazafiak a megyében és az országgyűlésen oly hévvel védték a megtámadott ősi alkotmányt. Kisfaludy Károly hatása alatt a történelmi elem fejlődése mind nagyobb arányokat vett költészetünkben, s midőn Széchenyi 1830-ban elkiáltotta, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, ne csüngjetek többé a múlton, a költők, bár szívből üdvözölték a nagy reformert, még sem fordultak el a múlttól, sőt azt a jövő egyik zálogának tekintették... Ez volt a nemzet hangulata is, a melyet Vörösmarty Szózata fejezett ki legerőteljesebben s emelt tisztább lelkesedéssé. Azonban Kisfaludy Károly nem csak a múlt, hanem a jelen tükrévé is igyekezett átváltoztatni költészetünket, a mely igen is elvonult az élet köznapi benyomásaitól s nem igen rajzolta a magyar társadalom típusait. Valóban, költőink inkább csak lírai tért művelték és elhanyagolták a drámai és elbeszélő költészet oly fajait, a melyek a jelen élettel foglalkoznak. A vígjáték, beszély és regény majdnem parlagon hevertek s a magyar közönség csekély becsű művek fordításai vagy átdolgozásával táplálkozott. (...) Kisfaludy Károlyt viharos i^úsága korán az életbe ragadta; hányódott a haza különböző vidékein és nyomorgott a külföld nagyvárosaiban, míg végre Pestre telepedett. Jobb napjaiban bejáratos volt a társadalom felsőbb köreibe, rossz napjaiban sűrűn érintkezett az alsó osztályokkal. Tapasztalatokkal gazdagodott, amelyeket könyvekből nem tanulhatni. Ismerni tanulta az embereket és a társadalmi viszonyokat. A szenvedélyek érzékenyebbé tették, de egyszersmind élesebb látóvá és bölcsebbé is. A könny és mosoly megtört fényében szemlélte a világot, saját és mások gyöngeségeit. Ily tapasztalatok birtokában, ily kedélyhangulattal senki sem volt alkalmasabb nála, hogy a magyar élet komikai rajzait tárja a közönség elé. S csakugyan vígjátékai és víg beszélyei becsben és hatásban fölülmúlták történelmi drámáit és beszélyeit. Túlzás nélkül mondhatni, hogy ő volt a magyar vígjáték megalapítója. ...[Műveiben] megn5^1tak előttünk a magyar nagyúri kastélyok, nemesi kúriák, polgárházak és kunyhók és az örök emberi gyöngeségek nemzeti sajátosságaink jelmezében léptek fel. E nyomon a magyar vígjáték és regény, társadalmunkat nemcsak visszatükrözte, hanem bírálta is. Kölcsönhatás támadt az élet és költészet között, inkább kezdtünk élményeinkből és az életből írni... Mindezt a kor rohamos fejlődése is elősegítette ugyan, de a fejlődés első mozzanatának Kisfaludy Károly volt a képviselője. A népi elem fejlesztésével is sokat tőn Kisfaludy Károly költészetünknek nemzeti szellemben való megifjítására. Követte Kölcsey azon tanácsát, hogy valóban nemzeti költészet szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni. Lírája ugyan... a német iskolától vett benyomásokat igyekezett nemzetibb szellemben kifejezni, de törekedett a tiszta magyar dal felé is. ...mintegy harminchárom népdalt írt, amelyek köztetszésben részesültek s közülük többet széltében énekeltek is. (...) Ezóta a népi elem nemcsak mint feldolgozandó tárgy jelent meg költészetünkben, mint fejlesztő eszme is, érzés, felfogás, mű alkatnyelv és ritmus tekintetében. Először líránk érzi e hatást, majd elbeszélő és drámai költészetünk, sőt műprózánk is... Vörösmarty, Kisfaludy Károly barátja, az Aurora-kör legnagyobb tehetsége, még 122