Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Dr. Kormos Gyula–Poór Péter: Sopron és közvetlen környéke régi harangjai
DR. KO RMOS GYULA - POO R PÉTER SOP RON ÉS KÖZVETLEN K ÖRNYÉKE RÉGI HARANGJAI 36 Jacob Montell bécsújhelyi harangöntő 1737-ben, s nem 1734-ben készítette a harangot, mint ahogy a 2000. évi felmérés azt csak szóbeli közlésre alapozta. Montell öntötte 1744-ben a nagycenki rk. templom nagyharangját (Lengyelné 2001. 34-35.) 37 A soproni tanítóképezde leltára 1859. jan. 16. 2. old.: „W.Padlás. Egy része balfelől lécczel elrekesztve. Középen a torony tölgyfa haranglábbal és egy 3 mázsás öntött aczélharanggal." (SL VIII/62, 2 doboz: Soproni Evangélikus tanítóképző Intézet (1853-1948) 1869/70 okirattár/21, irat.) 38 Rozsondai 1958. 193-206. Bochumban 1854-től öntöttek acélharangot. A harang régi voltát és eredetiségét megerősíti, hogy a század második felében egyre kevesebb füles koronával rendelkező harang készült, inkább a tárcsás koronás kialakítás terjed el a harangok forgathatósága érdekében. 39 Johann Georg Köchel nürnbergi születésű soproni harangöntő. Amikor a Sopronban működő Johann Joseph Pfistermeister elhunyt, özvegyét Köchel vette el feleségül, s 1772-ben szerezte meg a soproni polgárjogot, egyben örökölte a fegyvertárosi tisztséget. A Pfistermeister-féle öntőműhelyt 1777-ben nagyobbította, s a műhely jó hírét tovább öregbítette. Bár a fegyvertárosi tisztséget 1778-ban megszüntették, a város négy ágyúját 16 db kisebb mozsárrá öntötte át. De nyilván rendszeresen kisebb alkotásokat is elvállalt, mint pl. a város részére 1784-ben készített két gyertyatartó, vagy templomok számára szabályos harang módjára füles koronával és fa-járommal kialalakított misecsöngettyűje. Miután felesége (Pfistermeister özvegye) 1775. évi távozásával a műhely teljes joggal az övé lett, újra megnősült a neves Kampel-családból elvett asszonnyal. Köchel több mint 3 évtizedes munkássága során öntött harangjai közül az alábbi 20 nyomaira sikerült rábukkanni: Balf, Fertőmeggyes, Hegykő, Hidegség, Jánosfa, Kópháza, Nagygeresd 2 db, Nagyhöflány, Osli, Pacsa, Páli, Pest, Röjtökmuzsaj, Sopron 2 db, Sopronkövesd, Szergény, Szilsárkány, Tűrje. Ma azonban csak mindössze 9 Köchel-harangról van tudomásunk. Köchel élete vége felé a bánfalvi születésű Mahr Ferencre bízta a műhely vezetését, akire végül 1808-ban bekövetkezett halálával a műhely, majd később az özvegy jóvoltából a ház és a kert tulajdonjoga is átszállt. Ezzel a vagyonnal azonban Mahr Ferenc nem jól gazdálkodott. így a város második harangöntőről is gondolkodott, amelyet végül az akkor Bécsből érkezett Friedrich Christian Seltenhofer 18lóban nyert el, s az árverésre bocsátott Köchel örökséget is ő vette meg. (Csatkai 1942. 10-14.; Lengyelné 2001. 17-18.; Patay 1963. 28.; Házi 1982. [2786] 266-277.) 40 Ld. alább a soproni evangélikus templom Hősök harangját. A Szent Mihály-harang nem Sopron legrégebbi harangja, mint ahogy azt dr. Lang Jánosné cikkében olvashatjuk, hiszen az 1498-ban öntött régi harang 1836-ban megrepedt és összetört ércanygából 1837-ben új, 4.000 font (2240 kg) súlyú harangot öntöttek. A mai 2902 kg tömegű harang azonban a korábbi újraöntött harang pótlására 1893-ben készült, mint ahogy azt felirata is tanúsítja. Sopron legrégebbi harangjai a Tűztoronyban találhatók, legidősebb templomi harangja pedig a Szent György-templom tornyában. V.o.: Lang Jánosné 1995. 9.; Lengyelné 2001. 20, 34.; Csatkai 1942. 6.; Patay 1989. 56.; Sopron Városplébánia leltára 2000-ben, 8. old., továbbá e cikk felmérési eredményeit. A Szent Mihály-harangot ma nem használják a harangot felfüggesztő koronagyűrű csorbulása és repedése miatt. 41 A Seltenhofer dinasztia több mint öt emberöltőn át képviselte és felvirágoztatta a Johann Joseph Pfistermeister által megalapozott, s a Köchel, majd Mahr harangöntők által továbbvitt soproni harangöntészetet (ld. még cikkünk Pfistermeisterre ill. Köcheire vonatkozó 39. és 49. sz. lábjegyzetét). Friedrich Christian Seltenhofer 1789-ben a szászországi Zittauban született. (Apja szintén harangöntő volt.) A Bécsből segédként Sopronba érkező Seltenhofer 1816-ban készített mestermunkát, majd 1817-ben elnyerte a soproni polgárjogot (Házi Jenő 1982. [10190] sorszám alatt 847.), és feleségével árverésen megvette a Pfistermeister-Köchel-Mahr műhelyt. Frigyes nevű fia 1817-ben született. 1844-ben került apja műhelyébe. Amikor betegeskedő apja 1846-ban meghalt, teljesen átvette az üzem vezetését. A cég profilját tűzoltó-berendezések gyártásával is bővítette, s a 70-es években az üzem már az ország egyik legtekintélyesebb gyártelepévé fejlődött, miközben a harangöntöde termelése is megugrott, s harangjai egész Magyarországot meghódították. Seltenhofer (II.) Frigyes a polgárjogot 1844-ben szerezte meg. (Házi 1982. [10191] 847.) a gyárat 1886-ig vezette, majd fiainak, (III.) Frigyesnek (1854-1914) és Lajosnak (1857-1943) adta át. A cég ebben az időben vette fel a Seltenhofer Frigyes Fiai nevet. Nemzetközi hírnevük és kiváló termékeik után számos hazai és külföldi kitüntetést vehettek át. Seltenhofer (III.) Frigyes 1914ben bekövetkezett halála után hat gyermeke közül a legidősebb fiú, a legifjabb Frigyes (IV.) vette át a gyárvezetést. Az első világháború után a harangöntés a réz- és ónhiány miatt csak 1919 augusztusától kezdtek újra harangot önteni elsősorban a rekvirálások pótlásaként. Csúcsteljesítmé161
