Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Domonkos Ottó: Egy beledi mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely munkája és felszerelése

DOMONKOS OTTÓ EGY BELEDI MÉZESKALÁCSOS ÉS GYERTYAÖNTŐ MŰHELY... Domonkos Ottó EGY BELEDI MÉZESKALÁCSOS ÉS GYERTYAÖNTŐ MŰHELY MUNKÁJA ÉS FELSZERELÉSE A beledi műhelyt 1953-ban vásárolta meg a Liszt Ferenc Múzeum, a mester özvegyétől, a 78 éves Kőrös Józsefnétól. A használaton kívüli műhely jórészt már kamrának volt tekinthető. A tárgyakat a műhelyben, fészerben, a padláson és kamrában, a lakás konyhájában leltük meg. Összesen 131 tárgy sorolható a műhely felszereléséhez. E kettős mesterség a nyersanyag feldolgozásának természetes következménye volt. A lépesméz szétválasztása után a mézet a mézes tészták készítésére és márc főzésére, a kiolvasztott viaszt pedig gyertyák öntésére használták évszázadok óta. Sopronban, 1379-ben, az első házösszeírás alkalmával 23 iparág 57 mestere között egy bábsütőt is találtunk, számuk a XV. század első felében már négyre emelkedett. A nyugat-magyarországi mesterek a bécsi mézeskalácsos főcéh kötelékébe tartoztak a XVII. század közepén. Negyed mesterük a pozsonyi és nagyszombati mesterek közül került ki, akik negyedévi, éves elszámolásra Bécsbe utazott. A vidéki mesterek között soproni, nezsideri és kőszegi származásúakat is találunk. A főcéhhez való utazások költsége és a fáradtság, másrészt a mesterek számának növekedése 1681-ben egy magyarországi főcéh alakítását eredményezte. A nagyszombati, pozsonyi, soproni, modori és győri mesterek közös kérelmére I. Lipót császár és király Alsó- és Felső-Magyarország, valamint a bányavárosok (Besztercebánya központtal, mint negyed láda) számára adott ki privilégium levelet, pozsonyi székhellyel.

1 A soproni és környékbeli mesterek csak 1843-ban váltak el a pozsonyi főcéhtől és alakítottak önálló testületet soproni központtal. Sajnos a céh iratai, mesterkönyve és jegyzőkönyvei a második világháború után elpusztultak, így annak adatait nem ismerhettük már meg. A privilégiumot a Soproni Levéltár őrzi.

2 A XIX. századból a legteljesebb összeírást a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876-ik évi jelentéséből ismerjük. A Magyarországon elsőként alakult (1851) soproni kamara hatásköre szinte az egész Dunántúlra kiterjedt, Komárom, Esztergom és Fejér megyéket kivéve. 1876-ban összesen 153 mézeskalácsost és 35 cukrászt írtak össze. Ebből 13 volt Sopron megyei és 4 soproni mézeskalácsosról, valamint 4 soproni cukrász működéséről készültek feljegyzések. Sajnos a második világháború végén az iparkamara teljes iratanyaga megsemmisült, csak a már említett, nyomtatásban megjelent kötetekre támaszkodhatunk. A ritkább mesterségek általában a megyeszékhelyeken, mezővárosokban települtek meg. így Sopron megyében, a Rábaközben, Csornán, Kapuváron, Csepregen, Fertőszentmiklóson dolgozott l-l mester egy-egy legénnyel és inassal. A XIX. század végéről Mihályiból és Beledről van hiteles adatunk újabb műhelyek létezéséről, alapításáról.

3 Régi szabály volt a mesterek között, hogy hetipiacokon csak saját helységükben rakodtak ki és csak országos vásárokon mentek a mezővárosokba, királyi városokba (Sopron, Kőszeg, Győr). A piac felosztásának írásos bizonyítékait Pápáról ismerjük. A név és helység jegyzékből kitűnik, hogy ezek a mesterek sem lépték túl Veszprém megye határát.

4 Általában 15-20-25 kilométer távolságban találjuk az egyes műhelyeket, ami a piaci körzetet, megélhetést biztosította. (1-2. kép) * * * 75