Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra

ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK A gödöról, a pásztorság által „alig ismert"

45 építmény a belterjes állattartás egyik bizonyítéka. Bátky Zsigmond szerint a gödöról feltűnésekor még időszaki, téli jószágtartó hely volt,

46 azonban nem feledhetjük, hogy, amikor ezt írta még erősen tartotta magát a honfoglaló magyarságról alkotott nomád elmélet. Ugyanígy nem fogadható el az az evolucionista elképzelése, hogy a tüzelősói a földólból fejlődött ki,

47 hiszen egymás mellett élésük is igazolhatónak tűnik, technikailag pedig nincsen közöttük lényeges eltérés, mindössze a növényi bélést kellett sárral/agyaggal tapasztani a tűzveszély miatt. Ennek felismerése azonban aligha igényelt századokat. A nagyobb jószág számára épített gödörólak téglalap alapúak, 1-1,5 m mélyek, szelemenes tetőszerkezetű, gádoros épületek. A tetőzetet alátámasztó ágasfák a föld színe felé nyúlnak kb. 1,5 méternyire.

48 Az ólak bejárata a hosszanti oldalon volt. A disznók, baromfiak számára készített gödörólak egyszerűbbek, tetőzetüket ferdén elhelyezett szelemen tartja, lejáratuk meneteles kiképzésű.

49 A hizlaló verem fala ezzel szemben körben függőleges kialakítású. A vágásra szánt állatot belökték a kb. 150-180 cm mély, igénytelen kialakítású, almozatlan gödörbe, amely épp csak akkora volt, hogy a hízó megfordulhatott. Ha vágásra került sor, akkor kiásták az akkora már hasig trágyában-sárban álló sertést.

50 A szerkezettel kapcsolatban fontos, a régészeti feltárásoknál is hasznosítható megfigyelés, hogy a gödörólak mindig béleltek a víz beszivárgása, a föld beomlása, a hideg beáramlása ellen. A bélelést növényi szárakkal oldották meg, a területi lehetőségekhez alkalmazkodva. Ezért fontos lenne, hogy a földólnak meghatározott objektumból ne csak a betöltésből, vagy az objektum aljából, de az oldalából is vegyenek földmintát. (Ilyen szelektív mintavétel eddig csak a Szentkirályon történt, ahol a 2. gödöról (32. objektum) feltárása közben vettek több mintát, és az objektum alsó részének mintája fás szárakat tartalmazott.)

51 Az ólak méretadataira nincsen konkrét előírás, területenként változhatnak, és számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy egy középkori sertés testalkata sokkal inkább hasonlított egy mai vaddisznóéhoz, mintsem egy házisertéséhez. Hozzávetőlegesen 50-60 cm marmagassággal és 50-70 kg testsúllyal számolhatunk Az ólak mérete a benne tartott állatok korától, fajtájától és számától egyaránt függ, hozzávetőleges újkori adatok a sertések helyigényére:

52 > tenyészkan, tenyészkoca: 3,5-4 m

2 > hízósertés: 1,6-2 m

2

, illetve csoportban: 1,2-1,6 m

2 > egyéves süldő: 1 m

2 > féléves süldő: 0,5 m

2 A sertések fontos jellemzője, hogy a mai napig természetes szaporodó közösséget alkotnak a házisertések és a vaddisznók. A középkori extenzív tartás mellett ez gyakoribb lehetett, ami a sertések formáján és testalkatán is tükröződött. Ábrázolása a: Thuróczy krónika brünni kiadásában, 1488. Gödörólakban nemcsak sertéseket tartottak, hanem nagyobb jószágot is, így szarvasmarhát vagy lovat is. A szarvasmarhák szintén kisebb méretűek voltak a középkorban,

53 így a helyigényükre vonatkozó adataink

54 csak hozzávetőlegesek: > bika: 280x150 cm > tehén: 280x120-130 cm > hízóökör: 280x130 cm > ellő tehenek: 280x180-200 cm. Hasonló helyigényük volt a lovaknak is. 40