Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Muzeológia–Közművelődés - E. Csorba Csilla: Iványi Katalin festőművész és grafikus kiállítása

ARRABONA 2005.43/ 1. _ _ MUZEOLÓG1A - KÖZMŰVELŐDÉS Iványi Katalin olajképein, s nem egyszer frottázsain, grafikáin is, mint a házak falán a vakolatrétegek, egymásra, egymásba olvadnak a színrétegek, faktúrák, finom tónusok. Mint ahogy Rómában a számtalan nemzedék által egymásra, egymás után épített, sokszor a véletlen által meghatározott épületegyüttes egy csodálatos harmóniát eredményez, Iványi képein is a mitológiából, történelemből, olvasmányélményből vett tartalom, emlékképek sora egy zárt, nyugodt rendszert alkot. A művek önmagukba zárják az időt, a múló pillanatot, s a bizonyosság helyett a Minden csak jelenés érzetét, hangulatát árasztják. A fentiekben elmondottak a múlt felelős vállalása és faggatása mellett nem egy komor lélek drámai megnyilvánulásai. Iványi Katalintól nem idegen a humor, a vidámság sem. Fiatal korát, gyermekéveit idéző rajzai, festményei a boldogság álomba zárt történetei: cirkusz, vásárok, gyermekjátékok, körhinta, léggömbök meghitt együttlétek színekben tobzódó felvillanásai. Kevésbé ismert munkáin, rajzain sok az improvizációi, a játékos formakeresés. Iványi Katalin fiatalon a Szentendrei Iskola nagy alkotóihoz, Vajda Lajoshoz, Bálint Endréhez, Vajda Júliához, Vaszkó Erzsébethez kötődött. Az általuk mutatott szellemi irányt tanárai Gráber Margit és Tamás Ervin igyekeztek a technikai tökéletesedés útjára terelni. Vaszkó Erzsébethez, Vajda Júliához hasonlóan művészfeleségként, egy kiváló grafikus, Szántó Pál oldalán, támogatásával találta meg egyéni útját. Munkásságát nem szokás iskolákhoz, csoportokhoz kötni, festészetét mind a mai napig a magyar művészet erőteljes vonulatához, a szimbolikus szürrealizmushoz sorolnám. Festészetével - bár az 1980-as években itthon és külföldön sok helyen állított ki, munkahelyemen, a Petőfi Irodalmi Múzeumban ismerkedtem meg. Iványi Katalin a zene mellett az irodalomból is töltekezett: Ady, Babits, Berzsenyi, Beckett, Kosztolányi, Móricz művei hatottak rá, váltak egy képi élményt előhívó lelki folyamat inspirálóivá. E kiállításon is látható több festménye az Irodalmi Múzeum tulajdonából került ide, így a Csinszka álma és a Léda szekerén, mely művek azt sugallják, hogy a lét nagy kérdései között a szerelem, a nő-férfi viszony, a boldogság utáni vágy, az érzelmek nosztalgikus előhívása is fontos szerepet kap. Mint ahogy a nemiség, úgy a kor sem számít a művészetben. Iványi Katalin mind a mai napig - tavaly töltötte be 80. évét - a műfaji határokat feloldva, számos technikát vegyítve dolgozik rendíthetetlen: rebbenékeny pasztellek, játékos kollázsok, egy-egy vonallal megrajzolt történetek, talált tárgyakat is magába ötvöző „szerelmi történetek" kerülnek ki keze alól. E kiállítás is azt sugallja, hogy hit, kitartás, a művészi elvekhez ragaszkodás hosszú évek múlva is meghozza emberi, művészi eredményét. Az eredmények közé sorolnám azt is, hogy végre sikerült egy munkáinak válogatását tartalmazó szép katalógust előállíttatni. Az idő fonalán, mint ahogy azt egy képe címe és a Xántus János Múzeum falain látható képeinek sora is jelzi, nem áll meg az alkotó folyamat, mindehhez jó egészséget, jó kedvet, sok jó barátot, bizalmat és kitartást kívánok. E. Csorba Csilla 374