Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Muzeológia–Közművelődés - Géber József: Tájházavatás Felpécen
ARRABONA 2005. 43 / 1. MUZEOL ÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Az ügyes szervezőmunka és nagy értékű társadalmi munkák eredményeként 2004. július 28-ra befejeződött a tájház felújítása. Az épület a háromosztatú parasztház egy sajátos, többször átépített formáját képviseli. Az 1967. évi műemléki felmérés műleírásának megállapításai falkutatás hiányában esetlegesek. Az átalakítások tényét erősíti meg a vakajtó és -ablak léte, valamint a mestergerenda másodlagos beépítésének látható jelei. Esetünkben ezért a mestergerenda nem kormeghatározója az épületnek. Megmunkálásának módja hozzáértő mesterre utal, mert a fenyő száradási, vetemedési energiáit - a gerenda felső síkjában arányosan és menetelesen elosztott mesterséges repedések képzésével vezeti le. A beékelés így megakadályozta a látható és felirattal ellátott felületek nagyobb arányú repedezését. Ezt a technikát megfigyeléseim szerint vidékünkön az 1870es évek végéig alkalmazták. A mestergerenda felirata: ANNO 1819 DIK EST RC és CK IPITTE ÉSZTET. A házfelújítás a fentebb írt időpontra készült el, így a gyűjtemény létrehozására a tervezett megnyitáshoz képest nem sok idő állt rendelkezésre. Májusban egy iskolai csoport a sárga jelzés túraútvonalát követve jutott el az ősborókáson (Sisek) keresztül a faluba, és kereste a tájházat, amelyből csak a részben felújított házat és egy priccset (dikót) talált a jelzett házszám alatt. Ennek a kirándulásnak köszönhető, hogy a gyerekek kíséretében lévő néprajzos és az Alapítvány tudomást szereztek egymásról, a kapcsolat eredménye a gyűjtemény és a belőle létrehozott kiállítás lett. Honismereti napközis tábor keretében valósult meg a gyűjtés első üteme, amelynek köszönhetően a résztvevő gyerekek és fiatalok, valamint egy Robi kistraktor és egy Trabant kombi közreműködésével gyűltek a tárgyak, amelyeket egyből sorszámoztunk, és a majdani leírókartonnak megfelelő és felgyűjthető adatokat rögzítettük. Az idősebb embereket meghívtuk a tábornyitóra, ahova többen el is jöttek, és tájékozódhattak a készülő kiállítással kapcsolatos célokról és feladatokról. Ennek és a faluban szárnyaló híreknek köszönhetően megértő, szíves fogadtatásban volt részünk majd' mindenhol. Voltak, akik már több éve takargatták régi darabjaikat a leendő gyűjtemény részére. Néhol egész hagyatéknyi feleslegesnek ítélt tárgyat megkaptunk, így került a gyűjteménybe egy családtól három tulipános láda. Kettő eredeti formájában, egy pedig a helyi asztalos által kászlinak átalakított formában. Hideg Sándor bácsi rokonságától visszakerült egy korábban az épületben szolgált másik kászli is, amiről szintén kiderült, hogy egy korábbi ládából alakíttatták át. A bútortörténet eme érdekes jelenségének, a kelengyésláda más bútorként való továbbélésének helyi története és fellelhető párhuzamai feldolgozás alatt állnak. A funkcióváltás előtti festett, faragott felület elővarázsolásával pedig egy érdekes egyedi műtárgyat tudunk majd bemutatni egy olyan korban, amikor a divatjamúlt bútorok új funkció nélkül tömegesen végzik szolgálatukat a lomtalanítások zúzdáiban. Az épület kétosztatú lakóegységből (szoba, konyha), különbejáratú kamrából és istállóból áll. A gádort elöl spájz, hátul tyúkól zárja. Az enteriőr az épületből adódóan a szegény paraszti lakásbelső huszadik század eleji állapotát mutatja be. A lepadlásolt konyhába lépve a jobb oldali sarokban a kászli helyén jelenleg egy varrógép áll, szemben a kaminkémény és kemence van, a kenyérsütés eszközeivel együtt. A kémény mellett sparhelt, tálaspolc és vizespad. Az ajtó mögött fogas és egy befalazott ajtónyílásból kialakított polc, cserépedényekkel. Mellette a 358
