Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Horváth József)

ARRABONÂ 2005. 43 / 1. RECENZIÓK irodalomra. Schlözer tanítványai közül jó néhány későbbi híres tudóst név szerint is megemlít a bevezető szerzője, akik közül magam itt és most egyet szeretnék kiemelni: a megyénkhez több szálon is kötődő Németh Lászlót, aki Jobaházán született, Vadosfán kezdte, majd a soproni evangélikus líceumban folytatta tanulmányait, hogy azután Göttingenből visszatérve a győri evangélikus iskola rektori székét foglalja el és töltse be azt - sajnos nagyon korán, 37 éves korában bekövetkezett - haláláig, közben az első magyar nyelvű statisztikai munkát is megalkotva! Horváth Gergely Krisztián lényegre törő tömörséggel, de rengeteg fontos információt szolgáltatva ismerteti a korszak legjelentősebb statisztikusainak működését, segítve ezzel a Tisztelt Olvasót Andreas Grailich munkájának reálisabb értékelésében. A másik fontos kérdés: milyen forrásokból dolgozott Andreas Grailich? Leírásai, adatai mennyire elfogadhatóak, hitelesek? A bevezetőből megtudjuk, hogy a megye társadalmára, gazdaságára vonatkozó adatait Grailich az 1816. évi adójegyzékből vette, míg a települések adóterheire vonatkozóan az 1816/17-es adóév dikális összeírása volt a fő forrása. A saját tapasztalataiból is bőven merítő szerző a vármegye által rendelkezésére bocsátott anyagok mellett bizonyosan ismerte Karl Gottlieb von Windisch „Geographie des Königreichs Ungarn" című fontos munkáját, és talán Bél Mátyás megyeleírását is - bár ez utóbbi ellen szóló érveket is paláit Horváth Gergely Krisztián, aki szerint Grailich dolgozatának „legfőbb erénye, hogy egy időmetszetből nyújt átfogó képet a vármegye életéről és társadalmáról". Adatai pontosnak mondhatók; sőt - a bevezető szerzője szerint - „lehetséges, hogy a kortárs és nagy helyismerettel bíró Grailich adatai - a tapasztalható eltérések ellenére - esetleg hívebben tükrözik a valós viszonyokat, mint a fennmaradt összeírások". Figyelemre méltó továbbá Grailich számos apró megállapítása - mind a gazdálkodásra, mind a megye társadalmára vonatkozóan -, melyek megkönnyítik a korabeli viszonyok értelmezését és megértését. Az itt ismertetendő kiadvány fő része (15-51. o.) Andreas Grailich „Mosón vármegye leírása" című, 1818-ban készült munkájának közlése, mely 13 - erősen eltérő terjedelmű - fejezetben mutatja be a vármegyét. A fekvésével, határaival, nagyságával, ill. földjével és éghajlatával foglalkozó első két fejezet meglehetősen tömör, de sok apró érdekességet tartalmaz; megtudjuk pl, hogy „Az éghajlat egyike a legegészségesebbeknek", amit az is bizonyít, hogy nem ritkák a 80 és 90 éves emberek sem! A vizeket bemutató harmadik fejezet valamivel hosszabb: a Duna és a Lajta bemutatása mellett a Fertő-tó leírása is izgalmas olvasmány. A megye termékeinek nem csupán leírását adja, de számos mennyiségi adattal is szolgál - a korszak kutatóinak nagy örömére -, az állattenyésztés főbb jellemzőit is bemutatva. A népességről szólva elmondja, hogy annak mintegy 3/5-ét a németek alkotják, a magyarok szűk egyötödét teszik ki, míg a horvátok bő egyötödét adják; de megtudjuk azt is, hogy 1818-ban 2397 zsidó személyt számoltak össze a megyében, cigányokból pedig „minden helységben legkevesebb egy család van. A dögök eltakarításával foglalatoskodnak. Néhányukat marhapásztorként és csordásként alkalmazzák. Kovácsolással is foglalkoznak, a koldulással nem kevésbé." A „Kereseti foglalatosság" című 6. fejezetből számos érdekességet tudunk meg az itt élőkről. Kiemeli Grailich a földművesek föld- és munkaszeretetét; ez utóbbiról elmondja: „Nyáron 2-3 órakor már mindenki talpon van és siet a dolgára. Csak két órával napnyugta után térnek pihenőre." De olvashatunk - többek között - a gabona vermeléséről, a szőlőművelés jelentőségéről, a nagyszámú nemesített juhnyájról és a falvakban élő mesteremberekről is. A „Műipar" fejezet rövid, hiszen a vármegyében csak néhány kisebb üzemet - közte szeszfőzdét, sörfőzdét - említhet fel a szerző; a kereskedelemről viszont valamivel részletesebben szól, hiszen a területen fontos kereskedelmi útvonalak vezetnek keresztül, így az „átmenő forgalom" is nagyon 336