Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Bilkei Irén–Kapiller Imre–Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477–1898 (Dominkovits Péter)

ARRABONA 2005. 43 / 1. RECENZIÓK A kötet „tárgya", a címereslevél avagy armális (litterae armales), már az 1526 előtti Magyarországon elterjedt; az oklevéllel címert és többnyire nemességet is adományoztak, nemesi birtokot azonban nem. A címeradományozás egységes gyakorlata 1526 után alakult ki. Az adományozottnak írásos folyamodást kellett a Magyar Udvari Kancelláriához benyújtania, amelyhez a folyamodás bal alsó sarkában a címerrajzot is mellékelni kellett. Az 1630: 30. te. 1. §-a előírta, hogy a címerkérő folyamodványt egy-egy vármegye, avagy három udvari tanácsos lássa el ajánlásával. A zalai kötet első Győr vármegyét érintő specialitása már itt megjelenik. A közzéadók a címerkérő levél típusát, szerkezetét egy Győr vármegyei dokumentumon mutatják be: Tavasz Gergely apja hűséges szolgálataira hivatkozva kérte armálisát, amit Győr vármegye 1662. november 6-i közgyűlésében hirdettek ki. (1. kép) XVIII. század elejétől a család egyik ága Győrben, a másik már Zala vármegyében élt. A késői leszármazottak sorából Tavasz Zsuzsanna rokonságba került az ugyancsak a XVII. század során nemesített, e szűkebb térségből származó, a XIX. században több dunántúli vármegyében élő Hunkár (avagy korábbi néwariánssal Hajduch) családdal.

6 A közölt címerkérelem későbbi összehasonlító formai és tartalmi elemzését jól segíti több, az utóbbi évben publikált Győr-Moson-Sopron megyei gyűjteményből származó folyamodvány; így Győr későbbi életében jelentős szerepet játszó Lacza család tagjának, Lacza Péternek (felesége Zavor Mária) 1697. évi (Bana 2004. 90.), több Sopron vármegyei kisnemes, így Odor Sámuel és fivérei 1673. évi, Dugovics György és rokonai 1674. évi, Tamáska István 1715. évi folyamodásai (CD-ROM Armales, Nr. 73., 94., 96.)

7 A címeradományozás szakszerűsödésének folyamatában a következő jelentős lépcsőfok a 17. század végén következett be. Az 1690. évi kancelláriai reform az ügyintézést bürokratizálta, a kérvényezők érdemeinek elbírálása immáron hivatalból történt, ahhoz írásos indoklást kellett adni. (Kóta 1996a. 48.) A következő jelentős eseménysor a XVIII. század első harmadában következett be. 1711-ben William O'Kelly ab Aghrim, a német birodalmi kancellária inspektora a Magyar Udvari Kancelláriában egy újonnan létesítendő címerinspektori állásra pályázott - ekkor még sikertelenül. Ot évvel később, 1716-ban folyamodását megismételte, melyre több éves késéssel, 1725. januárjában érkezett elfogadó válasz. O'Kelly 1751 februárjáig címerfelügyelői állást töltött be a kancelláriánál, őt követően kancelláriai alkalmazottak (pl. 1763-ig Jaszvitz János Ferenc, 1785-ig Bisztriczey László, 1786-től - kinevezve 1790-től - Pavics József) látták el ezt a tisztséget. Sajnos a kancelláriai heraldika még e segédtudomány kutatási területeiről is kiesik, így az ott dolgozó tisztviselők munkájáról ma még kevés mondható el. Az mindenképpen állítható: a címerinspektori munkásság gerincét a címerpajzs címerleíró része jelentette, ez pedig szakszerűsödést eredményezett. (Kóta 1996a. 29-31.) Az armális azon vármegyében történő kihirdetését, amelyben az armális nyerő birtokos volt, a korábbi gyakorlat (és szokásjog) alapján az 1633: 30. te. 5 §-a tette kötelezővé, és ezt az 1655:36., 1722: 17. tc-ek is megismételték (Kóta 1997a. 78.) A kötet bevezetője részletesen kitér a Zala vármegyei armális kihirdetésekre. A fennmaradt közgyűlési jegyzőkönyvek szerint 1595-1655 között 79 armálist hirdettek ki Zalában, melyek közül 9 kihirdetéssel szemben tiltakozott a földesúr, illetve annak képviselője. (A jobbágyok nemesítését a korszakban több törvény is szabályozta, pl. az 1622:17. te. a földesúr ajánlását, beleegyezését írta elő.)

8 Érdemes a zalai adatokat e térségbeliekkel összevetni. Minthogy Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1608-tól szinte két évtizeden keresztül hiányoznak, és az 1630-as évek elejéről is csak nagyon töredékesen maradtak fenn, 321