Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Bilkei Irén–Kapiller Imre–Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477–1898 (Dominkovits Péter)

ARRABONA 2005. 43 / 1. RECENZIÓK A kötet „tárgya", a címereslevél avagy armális (litterae armales), már az 1526 előtti Magyarországon elterjedt; az oklevéllel címert és többnyire nemességet is ado­mányoztak, nemesi birtokot azonban nem. A címeradományozás egységes gyakorlata 1526 után alakult ki. Az adományozottnak írásos folyamodást kellett a Magyar Udva­ri Kancelláriához benyújtania, amelyhez a folyamodás bal alsó sarkában a címerrajzot is mellékelni kellett. Az 1630: 30. te. 1. §-a előírta, hogy a címerkérő folyamodványt egy-egy vármegye, avagy három udvari tanácsos lássa el ajánlásával. A zalai kötet el­ső Győr vármegyét érintő specialitása már itt megjelenik. A közzéadók a címerkérő le­vél típusát, szerkezetét egy Győr vármegyei dokumentumon mutatják be: Tavasz Ger­gely apja hűséges szolgálataira hivatkozva kérte armálisát, amit Győr vármegye 1662. november 6-i közgyűlésében hirdettek ki. (1. kép) XVIII. század elejétől a család egyik ága Győrben, a másik már Zala vármegyében élt. A késői leszármazottak sorából Ta­vasz Zsuzsanna rokonságba került az ugyancsak a XVII. század során nemesített, e szűkebb térségből származó, a XIX. században több dunántúli vármegyében élő Hun­kár (avagy korábbi néwariánssal Hajduch) családdal. 6 A közölt címerkérelem későb­bi összehasonlító formai és tartalmi elemzését jól segíti több, az utóbbi évben publi­kált Győr-Moson-Sopron megyei gyűjteményből származó folyamodvány; így Győr későbbi életében jelentős szerepet játszó Lacza család tagjának, Lacza Péternek (fele­sége Zavor Mária) 1697. évi (Bana 2004. 90.), több Sopron vármegyei kisnemes, így Odor Sámuel és fivérei 1673. évi, Dugovics György és rokonai 1674. évi, Tamáska Ist­ván 1715. évi folyamodásai (CD-ROM Armales, Nr. 73., 94., 96.) 7 A címeradományozás szakszerűsödésének folyamatában a következő jelentős lépcsőfok a 17. század végén következett be. Az 1690. évi kancelláriai reform az ügyintézést bürokratizálta, a kérvényezők érdemeinek elbírálása immáron hivatal­ból történt, ahhoz írásos indoklást kellett adni. (Kóta 1996a. 48.) A következő jelen­tős eseménysor a XVIII. század első harmadában következett be. 1711-ben William O'Kelly ab Aghrim, a német birodalmi kancellária inspektora a Magyar Udvari Kan­celláriában egy újonnan létesítendő címerinspektori állásra pályázott - ekkor még sikertelenül. Ot évvel később, 1716-ban folyamodását megismételte, melyre több éves késéssel, 1725. januárjában érkezett elfogadó válasz. O'Kelly 1751 februárjáig címerfelügyelői állást töltött be a kancelláriánál, őt követően kancelláriai alkalma­zottak (pl. 1763-ig Jaszvitz János Ferenc, 1785-ig Bisztriczey László, 1786-től - ki­nevezve 1790-től - Pavics József) látták el ezt a tisztséget. Sajnos a kancelláriai he­raldika még e segédtudomány kutatási területeiről is kiesik, így az ott dolgozó tiszt­viselők munkájáról ma még kevés mondható el. Az mindenképpen állítható: a cí­merinspektori munkásság gerincét a címerpajzs címerleíró része jelentette, ez pedig szakszerűsödést eredményezett. (Kóta 1996a. 29-31.) Az armális azon vármegyében történő kihirdetését, amelyben az armális nyerő birtokos volt, a korábbi gyakorlat (és szokásjog) alapján az 1633: 30. te. 5 §-a tet­te kötelezővé, és ezt az 1655:36., 1722: 17. tc-ek is megismételték (Kóta 1997a. 78.) A kötet bevezetője részletesen kitér a Zala vármegyei armális kihirdetésekre. A fennmaradt közgyűlési jegyzőkönyvek szerint 1595-1655 között 79 armálist hir­dettek ki Zalában, melyek közül 9 kihirdetéssel szemben tiltakozott a földesúr, il­letve annak képviselője. (A jobbágyok nemesítését a korszakban több törvény is szabályozta, pl. az 1622:17. te. a földesúr ajánlását, beleegyezését írta elő.) 8 Érdemes a zalai adatokat e térségbeliekkel összevetni. Minthogy Sopron vár­megye közgyűlési jegyzőkönyvei 1608-tól szinte két évtizeden keresztül hiányoz­nak, és az 1630-as évek elejéről is csak nagyon töredékesen maradtak fenn, 321

Next

/
Oldalképek
Tartalom