Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Enzsöl Imre: A Moson megyei Múzeum építéstörténete
ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK A kisszámú, ám lelkes Mosón megyei értelmiség Ivánfi Ede javaslatára először a megyebeli tárgyi anyagok muzeális gyűjteményét hozta létre, amelynek eszköze volt az általa szorgalmazott egylet. (Enzsöl 1996. 286.) Ez tulajdonképpen a nagy alapítók századforduló körüli haláláig megtörtént. (Gyűjtemények 1903. 16.) A gyűjtés menetét és ütemét figyelemmel kísérhetjük az ebben a korszakban kiadott éves Elnöki jelentésekben. Diplomatikai gyűjtés kezdődött először - főképp a Jankovich-féle csúnyi 2 oklevelek megszerzése volt ebben jelentős előrelépés - és ehhez járult a szakkönyvtár létrehozása, amit részben a megye is támogatott. 1904-ben 1100 kötet könyvük volt. (Jegyzék 1904.) A helytörténeti tárgyi anyag mellett jelentős éremtárral rendelkeztek (1848 db érem). Numizmatájuk Fábry Nándor volt, akinek megvetették a Cohen-féle antik éremhatározót. Sajnos, Deininger Imre akadémiai tanárral, aki szintén igen aktív (többször alelnök) volt az egyletben, eltávoztak a városból. A gyűjtés önkéntes felajánlásokra alapult és a megyei adminisztrációt, helyi értelmiségieket (szolgabírók, jegyzők, papok, tanítók) segítségül hívva folyt a régészeti lelőhelyek felkutatásával együtt. De a legnagyobb gyűjtemény a vármegye segélyezte Sőtér Ágost elnök által ásott régészeti együttes volt. (Enzsöl 2003. 285-289.) S mindezt önkéntes munkával hozták létre, a dualizmusban csak célfeladatra - pl. ásatási munkásnak - fizettek. A múzeum képző-i és iparművészeti valamint természettudományos gyűjteménnyel még nem rendelkezett, de volt már néhány néprajzi tárgya. A gyűjtemény elhelyezése mind nagyobb gondot jelentett. Először 1887ben a régi megyeház egyik földszinti helyiségében kapott helyet a „régiségtár". Ekkoriban a gyűjteményt tanulmányi raktárszerűen volt szokás bemutatni. Minden tárgy látható volt, tematikusán csoportosítva és meglehetősen zsúfoltan. Amikor Kiss István fővárosi műépítész 1891-ben az új, neoreneszánsz megyeházát tervezte, elküldte az abba beépítendő múzeumi szoba és iroda tervét is Sőtér Ágost múzeumegyleti elnöknek. (Kéziratos levél TDL 2004.9.3.) 1892-ben megkapták az új vármegyeház egyik emeleti termét, de az 1899-es bruckújfalusi ásatáson talált nagyszámú római követ ott sem lehetett elhelyezni. Ez lehetett az utolsó lökés az önálló múzeum megépítése irányába. Pedig itt már „kiállítási irodában" voltak, ahol a vezetőség minden nap 9-től délután öt óráig ügyeletet tartott. (Pusztai 1982. 22.) Önálló múzeumépület építésének szándékáról a kezdeti évtizedek forrásai nem is írtak. A legkorábbi tervvázlat 1901-ből származik és Hönel (Hőhnel) Béla helyi építész készítette. (TDL 2004.10.4.) (1. kép.) Ez egy emeletes, de mindössze egy szobányi átmérőjű sorházi épületet mutat. Csak 1898 után fogalmazódhatott meg az önálló épület gondolata, mert Sőtér ekkor írt emlékkönyében nem szerepelt még. (Sőtér 1898.) 1900 óta - Pogány József alispán szóbeli utasítására - nem kapta meg az egylet az 500 Ft-os segélyt, amit Sőtér az egylet közgyűlésének 1904-ben múzeumépítési alapul ajánlott. (Egyleti iratok TDL 2004.9.1. és 2004.9.31.) Talán az alispán a múzeum növekedésének megállításában látta a probléma elkerülésének módját. De szerencsére az alispánok változnak a múzeum viszont megmarad, sőt az elnök egyleti maradványpénzen komoly avar sírmezőket (Nemesvölgy, Csúny) is ásott. 1904-ben a megye kifizette az 5 éve elmaradt ásatási segélyt és dr. Sőtér Ágost felvetette, hogy ez legyen az újonnan építendő múzeum alaptőkéje. (2. kép.) A jó megyei kapcsolatokkal rendelkező elnök szavai meghallgatásra találtak, mert a megye döntést hozott az önálló múzeumépület emeléséről és erre 24000 korona kölcsönt szavazott meg a törvényhatósági bizottság 423. szám alatt. (Alispáni iratok 5106. / 1904. TDL 2004.9.5.) A belügyminiszter is engedélyezte a pándorfi (megyei kezelésű) vámpénztárból az évi 1000 koronás kifizetéseket a múzeumépítési kölcsön fedezésére. 304
