Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Almási Tibor: Évről–évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből, I. 1896–1900

ALMÁS! TIBOR _ __ ÉVRŐL - ÉVRE / FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL léte, kiállítási anyaga „nevelőleg hatna az egész környezetre, ízlést fejlesztőleg, lelket finomítólag. E hatás pedig kísérné kifelé is a szemlélőt, hogy lakásában se tűrne meg odaliszkot, a vadász temetését s egyéb kedves termékeit az olajnyomásnak." Ezt a lépést azonban kezdeményezni kell. „Itt pedig Győr sz. kir. város törvényhatóságára gondolunk, mely múlt ülésében kezdte meg a szegény ügy rendezését. Kezdeményezze a magyar vidék e lelki szegényügyének rendezését is, oly formán, hogy évi budgetjébe bizonyos összeget művészi termékek vásárlása czéljából felvesz, hasonló eljárás végett a törvényhatóságokat is megkeresi." És akkor - vonja le a következtetést az újságíró - : "Meg vagyok győződve, hogy el fog tűnni a most derűre, borura tárgyalt jelenség, a csodálkozással észlelt művésznyomor."

54 Akik a város „feleslegesnek" ítélt, ráadásul pénzügyi kiadással járó szerepvállalását ellenezték a művészetek pártolása, felkarolása ügyében, azzal a gyakran hangoztatott érveléssel, hogy a győriek nem elég fogékonyak a művészet értékei iránt, - egy ritka városi esemény apropóján -, rá kellett ébredjenek, hogy érvelésük igencsak távol áll az igazságtól, realitástól. 1900. április 23-án a győri Vigadó kistermében érdekes és figyelemreméltó „képkiállítás" nyitotta meg kapuit. „Kizárólag olajfestmények - és pedig túlnyomólag magyar festőktől - lesznek e kiállításon láthatók, a képek vásár czéljából állíttatnak ki s áruk a festmények műbecse szerint változik, de mégis oly szépek és reálisak lesznek, hogy az egyszerű és kevésbé tehetős embernek is módjában lesz lakását olajfestményekkel díszíteni." Az értékesítésen, eladáson túl „a kiállításnak és vásárnak gyakorlati czélja arra irányul, hogy a nagyközönséget közelebb hozza az igazi festőművészethez és annak hivatott művelőihez."

55 A tárlat - a szkeptikusok fanyalgása ellenére, és az említett kételkedők peszszimizmusát cáfolva - már megnyitásakor nagy siker volt. „Kétszeres jelentőségű e nemes érdeklődés most - írta a Győri Hírlap a kiállításról -, midőn a művészetek felvirágoztatása érdekében országos akczió folyik, s midőn szerény keretű kiállításunk sikere azzal a reménynyel biztathat, hogy a siker hírére a képzőművészeti társulat tervezett vidéki fiók-kiállításainak egyikét megkaphatjuk. A kiállítást a tegnap folyamán szép közönség látogatta, s már többen vásárlást is eszközöltek. A kiállításon, mely csak eredeti olajfestményeket tartalmaz, szépen vannak képviselve a magyar festők is."

56 Közülük a tudósító Tarnóczy csatajeleneteit, Teleky, Kovács és Pajor életképeit tartotta említésre érdemesnek. A külfölfi alkotók művei sorából kiemelkedtek a francia Bouché és Ch. Dupré, az olasz Rovelli, a holland L. van Howe, a német Schröber tájképei, zsáner jelenetei. Abból a tényből kiindulva, hogy ezekben a napokban Győrben „az asztaltársaságok, családok körében... sok szó esik a kiállításról s a festőművészetről általában", „bizonyossággal megállapítható, hogy a kiállítás egyik fő czélját, a festészet iránti érdeklődés felkeltését elérte. A másik czél, hogy t. i. tehetősebb műbarátok lakásaikat rossz olajnyomatok helyett, jó és eredeti, bár jutányos áru olajfestményekkel díszítsék, szintén a megvalósulás útján van. Voltak ugyanis, kiknek a kiállított képek közül egyik-másik különösen megtetszett, s azt megvették."

57 A győri képkiállítás és vásár olyannyira sikeres és figyelemfelkeltő volt, hogy rendezői, szervezői a bezárást követő néhány nap múltán, „új és értékes szállítmányokkal gazdagon felszerelve"

58 - immár „második cziklusban" - újra megnyitották a nagyközönség előtt. 299