Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Károly főherceg castrum dolorisa a győri székesegyházban 1761

SZÉKELY ZOLTÁN KÁROLY FŐHERCEG CASTRUM DOLORISA ... A nagyszabású gyászépítmények gazdag figurális dekorációjukkal nem csupán a halottra emlékeztettek, hanem eredendően a politikai-dinasztikus reprezentáció eszközei is voltak, készüljenek akár az uralkodóház avagy az arisztokrácia tagjai számára. A közvetlen propaganda-funkció a XVIII. század közepére azonban fokozatosan teret veszített, egy visszafogottabb, az elhunyt személyére koncentráló programnak adva át a helyét (Popelka 360.). E tendencia jegyében - és Károly fiatal kora okán - a győri castrum doloris koncepciója is elsősorban a főherceg korai s váratlan halálára és az afelett érzett gyászra összpontosított. A dinasztikus elemet a feliratos tábla titulatúrája, a Habsburg-ház címere és a koporsóra helyezett Erzherzogshut érzékeltette. Az emblémák közül egyetlen sorolható ide, amely a főherceget nevezetes ősével, V. Károllyal állította párhuzamba. Az emblémán szereplő Minerva és Mars a hagyományos uralkodói erényekre, az államférfiúi bölcsességre és a hadvezéri képességekre utalt, mint amelyekben az ifjú is jeleskedett. A barokk heroizálás hasonló foka jellemzi az oromcsoportot, ahol Szaturnusz az örökkévalóságba emelte a képmásában megjelenített főherceget s a római császárok módjára babérkoszorúval övezte. Míg ez a hallhatatlanságnak antik-pogány eredetű, az uralkodókultuszban gyökerező világias aspektusát emelte ki, addig a gyertyatartó-csillárnak a mennyek királyságára utaló felirata a keresztény túlvilághitben és üdvtanban gyökeredzett. Miként a kaszáját a kezéből kiejtő Halált ábrázoló embléma is, amely immár képi formában fejezte ki az elmúlás feletti diadalt; illetve az ég felé repülő pacsirtákat mutató embléma, mely a lélek mennybejutására utalt. Mindez nem csupán Károly már említett erényeinek lett a jutalma, hanem jámbor vallásosságának és erkölcsösségének is, amelyet az Istenszemet és az „öreg atyákat" megjelenítő embléma fejezett ki. A többi embléma, illetve felirat a főherceg halálára és az azt övező fájdalomra utalt. Az árnyékával a 12-esre mutató napóra közvetlenül a szomorú percet idézte meg, miként a Tam magnae spes... mottójú emblémán a hattyú alakja is. Cesare Ripa Iconologia c. műve nyomán a hattyú az éjszaka 12. óráját „a napfelkeltét megelőző első reggeli derengést" jelenítette meg „a felkelő nap fehérsége ugyanis a hattyúéhoz hasonlít" (Ripa 1997. 271.). A Józsué-embléma mintegy ennek párjaként az idő megállításának vágyát fogalmazta meg. A bekövetkezett vég váratlanságát s kegyetlenségét több embléma is érzékeltette. Az egyiken a Nap felé kezeit kinyújtó ifjú képe volt látható, aki mögött a Halál alakja tűnt fel. Különösen érzékletes a szüret előtt álló és a jégesőtől szétvert kert képe; az előbbi egyben utalás arra is, hogy Károly, miként a főhercegek, 16 évesen lett volna nagykorú. A város címerében hömpölygő három folyó átértelmeződve könnyfolyammá vált a határtalan gyász jeleként. Ugyancsak a fájdalomra utalt a szobrászati dekoráció két eleme: a szárnyaszegett angyalok, és a lefelé fordított fáklyát tartó géniusz. A gyász és a fájdalom érzését a barokk vallásosság jegyében a vanitas gondolatköre felé tágította ki a halotti vázát ábrázoló embléma. A hamvakat befogadó urna a „porból lettél, porrá leszel" gondolat vizuális megfelelője, miként az égő s előbb-utóbb ellobbanó szövétnek is a mulandóság közkeletű jelképe. A castrum doloris programjának fő hordozói - mint láthattuk - a nagy számban alkalmazott festett emblémák. A műfaj a reneszánszkori humanizmusban gyökeredzett, de a barokk évszázadai során is közkedveltségnek örvendett. Az elvont gondolatot képi motívummal összekapcsoló embléma a kor irodalmát és képzőművészetét egyaránt áthatotta: a barokk reprezentáció egyik fontos eszköze lett. Az emlékezetben könnyen megragadó vizuális formának ugyanis szellemessége-játékossága okán 207