Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Károly főherceg castrum dolorisa a győri székesegyházban 1761

SZÉKELY ZOLTÁN KAROLY FŐHERCEG CASTRUM DOLORISA ... Székely Zoltán KÁROLY FŐHERCEG CASTRUM DOLORISA A GYŐRI SZÉKESEGYHÁZBAN 1761 A barokkra oly jellemző összművészeti szemlélet egyik jellegzetes megnyilvánulási formája volt a templomokban jeles személyiségek elhunytakor emelt „pompa funebrté\ amelynek magját a castrum doloris, a „fájdalom vára" alkotta. A fából, stukkóból, kartonból és textilekből összeállított alkalmi építmény architektonikus felépítése, festett és plasztikai díszítése, címerei, illetve feliratai révén számos műfajt integrált magába (Galavics 1973. 497-498.). Ám nemcsak pompás látványosság volt, hanem a részletek allegorizáló értelmezése révén elvont, az elhunytra vonatkoztatott gondolatok hirdetője is lehetett. E reprezentatív funkciója mellett a gyászszertartásban, a liturgikus cselekményekben is szerepet kapott (Brix 1973. 215-216.). A castrum dolorist rendeltetéséből adódóan eleve ideiglenes építménynek szánták, amelyet a halotti ünnepségek befejeztével rövid időn belül elbontottak. Alakjukat, gondolati programjukat szerencsés esetben leírások és képzőművészeti ábrázolások őrizték meg. A castrum doloris, mint antikizáló elemekből szerkesztett építmény a XVI. század során váltotta fel a középkori, fából ácsolt, gyertyákkal megrakott ravatalt, chapelle ardente-t, mint az uralkodói reprezentáció új formája. Felépítésüket tekintve rendkívül változatosak voltak: oszlopos-baldachinos, diadalívszerű, templomforma, obeliszk, torony etc. Ábrázolási programjuk egyesítette magában az egyházi-liturgikus funkciót a római császárkultuszban gyökerező hatalmi-dinasztikus reprezentációval (Brix 1973. 208-210.). A műfaj gyorsan terjedt, s a társadalmi elit más csoportjai, így az arisztokrácia és a magas klérus is birtokba vette. A Habsburg-birodalomban az antikizáló castrum doloris már a XVI. század közepén megjelent a császári és főhercegi temetések alkalmával (Brix 1973. 212.). A Magyar Királyság területén a barokk művészet meghonosodásával egy időben, az 1640-es években emelték az első castrum dolorisokat az arisztokrácia tagjai (gróf Esterházy Miklós, 1645; Pálffy Miklósné Fugger Mária, 1646) számára (Galavics 1986. 82.). A műfaj hazai alkotásainak számbavétele még a jövő kutatásának feladata: döntően a XVIII. századból ismerünk emlékeket, amelyeket nagyobb részben a főnemesi családokhoz és a főpapsághoz köthetők, de az uralkodóház tagjainak halálakor is emeltek efféle monumentumokat.

1 A castrum doloris állításának gyakorlata a barokk Győrött is létezett: eddigi adataink szerint a XVII. század végén - korántsem meglepő módon - a jezsuiták honosították meg. Széchényi György esztergomi érsek, korábbi győri püspök, a győri jezsuiták bőkezű támogatójának halálakor, 1695. május elején a Szent Ignác templomban feliratokkal és szobrokkal ékes sírépítményt emeltettek az atyák (Bárdos 1980. 184.). Jelenlegi ismereteink szerint a következő castrum doloris felállítására 1761-ben került sor, immáron a székesegyházban, Károly főherceg halála alkalmával. Ez az építmény már jobban dokumentált. Megrendelője Győr szab. kir. város közössége volt, így az ügyben hozott határozatok, illetve a költségvetés a városi tanács protokollumában nyomon követhető. Ezen túlmenően a sírépítmény leírását is ismerjük, ugyanis a szobrokkal és festett emblémákkal díszített castrum doloris „Magyarázattya" nyomtatásban is megjelent. A magyarul és németül is olvasható leírás Streibig Gergely János nyomdájából került ki, költségeit - 16 forintot - pedig 203