Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Bíró Szilvia: Különleges síregyüttes a győri Vagongyár területéről

ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK darabokról lehet szó, amit a kidolgozásuk minőségének hasonlósága is alátámaszt. A két delfines ábrázolású mécses (5. tábla 7-8.) alsó része esetleg egy öntőmintából készültek, felső részük azonban különböző, ezen kívül a 8. sz. vállán két párhuzamos vájatot húztak kiégetés előtt. Hasonló a két gladiátort ábrázoló mécses (4-5. sz.) esete: bár itt a második mécses sokkal kopottabb társánál, az alján elég jól kivehető a másikon megjelenő mesterjel egy része, a többi valószínűleg már lekopott. így ezek is egy helyen készültek. Mindezen mécsesek anyaguk és ábrázolásbeli kidolgozásuk alapján inkább valamelyik helyi, pannóniai műhelyben készülhettek (ide tartoznak a kiváló minőségű termékeket gyártó délpannoniai műhelyek is). A volutásmécsesek eredetét tekintve a következő következtetések vonhatjuk le. Egyedül a 10. számú esetében képzelhető el, hogy nem pannóniai műhelyben készült: anyaga jó minőségű, keményre kiégetett, bevonata fémes csillogású, nem kopott, az olajtartó fala viszonylag vékony. J. Istenié nagyszabású publikációjában az észak-itáliai import mécseseket anyaguk alapján különíti el: vöröses agyagúak, a bevonat minden esetben vöröses színű, fényes, nagyon jó minőségű, nem kopott (Istenié 1999, 162-163.). Mivel ott a mécsesek nagy hányada import, anyagvizsgálatok alapján elég jól elkülöníthetővé vált az import és a helyi műhelyekben készült darabok. A helyi, poetovioi mécsesek sokszor csak annyiban térnek el import társaiktól, hogy bevonatuk kevésbé jó minőségű, sokszor kopott, anyaguk csak egy kicsit rosszabb minőségű. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor a mécseseinkre a kövtkező megállapításokat tehetjük. A 10. számú mécsesen kívül a többiről elmondható, hogy anyaguk kevésbé jó minőségű, mind bevonatos volt, amelynek nagy része lekopott, az olajtartó falvastagsága nagy, nehezek. A mécsesek a Lunát ábrázoló darabot kivéve mind szürkék, amely akár a másodlagos égetés következménye is lehet, mivel egy-két mécsesen megmaradt bevonat fémes csillogása a vöröses árnyalatú „raetiai" darabokat idézi. Az anyaguk és az ábrázolásbeli párhuzamaik alapján (Emona és Poetovio temetői) felvetődik annak lehetősége, hogy a 3. sz. (gladiátor), 6. sz. (kutya) és 11. (kratér) számú mécsesek esetleg egy dél-pannoniai vagy a Borostyánkőút mentén elhelyezkedő műhely termékei, talán eredeti észak-itáliai öntőminta felhasználásával készültek. A 9. (tölgyág), 12. (oltár) és 13. (Luna) számú darabok pedig inkább egy észak-nyugat-pannoniai műhelykörhöz kapcsolhatóak (scarbantiai, savariai és carnuntumi párhuzamok). A 4-5, ül. 7-8. számú darabok párban egy-egy műhelyben készültek, felső részük is másolt öntőminta, talán egy helybeli vagy a környéken működő mester készítette őket. A többi két mécses is helyi termék: a 14. számú mécses esetében az állatalak elmosódott körvonala, illetve a mécses kevésbé jó minőségű anyaga és kiégetese utal erre. A 15. számú darab pedig egyáltalán nincs jól kiégetve, a bevonata - ha volt is - lekopott, illetve mérete is kisebb, mint a többi - ez esetleg többszörös másolás eredménye. A FORTIS bélyeggel ellátott firmamécses típusát tekintve az Iványi XVI. típushoz sorolható, viszonylag ritka, átmenetet képez a zárt és a nyitott discusú mécsesek között, keltezése általánosan a Kr.u. I-II. század fordulójára tehető (Iványi 1935, 16.). Sajnos pontosabban nem datálható sem a korábbi forma legkésőbbi megjelenésével, sem a következő legkorábbi darabjaival; hiszen előbbi darabok egészen a II. század közepéig, utóbbiak pedig már akár az első század legvégén megjelennek. Gerulata temetőjében típusunk Domitianus és Traianus éremmel is megtalálható (Pichlerová 1981, Hrob LI és 90.), a carnuntumi legióstábor területéről 14