Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Bíró Szilvia: Különleges síregyüttes a győri Vagongyár területéről

ARRABONA 2005. 43/1. TANULMÁNYOK a mécseseket a máglyára helyezték volna, mivel elsődleges funkciójuk, hogy a ha­lottnak a túlvilágon világítsanak. Esetleg a temetési szertartás valamely részeként éghettek meg, vagy amikor a máglyáról áthozott faszéndarabos, hamvakkal teli rétegre kerültek. Mivel ugyanannak a mécsesnek különböző darabjai egymástól távolabb kerültek, illetve a mécsesek is össze-vissza hevertek a sírgödörben, való­színű, hogy ezeket beledobták a sírba (2. tábla). A kiégetett sírgödörbe való szórthamvas temetkezés megegyezik a XIX. sz-ban itt megfigyelt rítussal, illetve a leírások alapján úgy tűnik, hogy Arrabona többi korarómai temetőjében is in­kább a hasonló sírok domináltak (Biró 1961; Szőnyi 1973; Szőnyi 1976, 5-6.). A sír kereszt alakja azonban már teljesen egyedülálló. Valószínű, hogy formája va­lamilyen módon összefügg azzal, hogy az E-D irányban alatta egy korábbi római árok húzódott, azonban erre a kérdésre egyelőre nem találtunk megnyugtató ma­gyarázatot. Felmerül a lehetőség, hogy az objektum különlegességei miatt (ke­reszt alakja és a 15 mécses miatt) esetleg nem is egy sírt takar, hanem valamilyen más, temetőben található objektumot. Ennek azonban ellentmond az, hogy teme­tőben található többi sír oldalfala ugyanígy kitapasztott és kiégetett volt, benne a hamvakkal teli réteg jellege is megegyezik a többivel. A sírba a 15 mécses mellé egy kisebb tálkát és egy hasas korsót helyeztek. Tí­pusa mindkettőnek általános, a császárkor első két évszázadában gyakori sírmel­lékletek, feltehetőleg a temetési szertartás során jutottak szerephez. A tálka de­formált, rajta másodlagos égésnyomok. Formája emlékeztet a kisebb votív bronz­szobrok előrenyújtott kezében tartott áldozótálkára. Sírmellékletként általában nagyobb, vörösre égetett tányérok kerülnek; ez a darab a szertartás után kerül­hetett a halotti máglyára, onnan pedig a sírba. A korsó inkább a sírgödör mellett végzett rítus (italáldozat) részét képezte. A következőkben a 15 mécsest vizsgálnám meg: formájukból, ábrázolásukból esetleg milyen következtetéseket lehet levonni. Mindegyik mécses esetében külön öntötték ki az alját és külön a felsőrészét, majd a két fél darabot összedolgozták. Tizenöt mécsesünk közül három térdrehulló gladiátort ábrázol. Egyikük (4. táb­la 3.) fényes bevonata és nagyon jó kidolgozása alapján talán import vagy inkább eredeti öntőforma alapján helyben készített lehet, a másik két darab kevésbé éles vonalai, de nagyon hasonló kidolgozása inkább már helyi másolatra enged követ­keztetni, bár eredetileg fényes bevonata szintén kiváló minőségű lehetett. A gla­diátoros ábrázolás több győri darabról ismert - egyik egy gyermeksírból került elő a Homokgödri temetőből (Szőnyi 1976, 23 = Iványi 1935, no. 134.). Megjegyez­ném, hogy viszonylag gyakran ábrázolt jelenetről van szó. Balra úszó delfint áb­rázol két másik mécsesünk (5. tábla 7-8.), amelyek a hasonló ábrázolás ellenére szintén nem egy öntőformából, de az aljukon található két körös jelzésből felte­hetőleg egy műhelyben készültek. Delfines mécsest is több darabot ismerünk Győrből. Teljesen hasonló mécses található a Szépművészeti Múzeum anyagában a Lázár-gyűjteményből (Szentléleky 1969, no. 79), itt még a mécses alján is ugyanaz a jelzés található 5 . A Lázár-gyűjtemény Ság-hegy környéki leletekből állt, így valószínűleg ez a darab is ugyanabból a provincia északnyugati részére lokalizálható műhelyből került ki. Jobbra futó agarat ábrázolnak egyik mécsesün­kön (4. tábla 6.), amely ábrázolás azért érdekes, mert ezt a kutyatípust általában egy nyúlra támadva ábrázolják, a kutya egyedül eddig csak egy poetovioi darabon 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom