Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz év, II. rész

GEBER JÓZSEF MÁLNA TERMESZTÉS GYŐR-MÉNFŐCSANAKON II. RÉSZ A nagy téesz első évei nagyon gyengék voltak, nem volt megfelelően képzett szakember a szövetkezet élén. A korra jellemző a felülről vezérelt tervutasításos gazdaságirányítás, a párttitkárokon keresztül gyakorolt központi pártfelügyelettel. „Arra is odafigyelt a párt, hogy lehetőleg alacsony tudású ember kerüljön be párttitkárnak. Hát legalábbis az irodán, ahun én vótam, ott a pártitkárnak egy szemernyi becsülete nem volt, mert a leghülyébbik vót közüllünk. Én nem voltam sohase párttag, mert az én gyerekkoromba nem az a neveltetés volt, mert 1921-ben, emlékszem, akkor én nígy éves vótam, s akkor szedték itt össze Csanakon a kommunistákat, arra nagyon emlíkszek, mikor azokat vitték el itt a Hegyalatt. Mint kissrác kisértük őket. Hát énbennem az olyan nyomot hagyott... Mikor bekerültem a téeszbe, raktáros vótam, legalább 15 évet eljártam szemenáriumra, elköltött mennyi, akarva nem akarva, ha nem megyek el, akkor kitesznek a helyembül, aztán eljártam a szemenáriumra. Aztán, ha az oktató a Lenin vagy a Sztálin nevét szóba ejtette, akkor fő költött állni a hallgatóknak. A málna és a falu szempontjából egy virágzó időszak volt a második téeszelnök ténykedésének ideje, mert az első öt évben szinte ingyen dolgoztunk." (III.) A mezőgazdasági akadémiát végzett volt államvédelmis tiszt fiatalos lendülettel állt neki a lehetőségek kiaknázásának. Összeköttetései révén sok mindent tudott előre, sok mindent meg tudott szervezni. A tagoknak beígért prémiumot, munkaegység-értéknövekedést el tudta érni a jól kihasznált lehetőségekkel. Melléküzemágakat szerveztek, hatvan lakatost foglalkoztattak, építőbrigád dolgozott, létrehoztak egy téglagyárat a növekvő számú családiház-építés téglaigényeinek kielégítésére, fejlesztették a kertészetet, és felállítottak egy savanyító üzemet. A könyvelésben is nagy horderejű változás történt, mert az addigi egyszerű bevétel-kiadás, terhelés-jóváírás - „mint a botos könyv" - helyett bevezették a kettős könyvelést, mely három munkatársat igényelt. „Volt egy képesített könyvelő, volt egy mérlegképes könyvelő, és volt egy könyvszakértő." Ez egy akkora fordulat volt a „szövetkezet életében, mint legalább most a számítógép" (III.). A melléküzemágakat külön számlákon könyvelték, így zárszámadáskor kiderült, hogy melyik részleg volt gazdaságos, és melyik nem. Ezért volt nagy előrelépés a kettős könyvvitel bevezetése. Az év végi leltárokat az elnök a téeszben dolgozó volt katonatisztekre, csendőrökre bízta - „aki csöndér vót, az ott leltározott mind valamennyi, addig meg üldözték űket..." -, mert tudta, hogy a rendre és fegyelemre nevelt „nép ellenségeinél" keresve se találhat megbízhatóbb becsületesebb embereket a feladat végrehajtására. Nem is volt hiba, „azok aztán csináltak olyan leltárt, hogy igazán jót." (III.) A téesz 1966-ban megkapta a málnafelvásárlási jogot, és ezzel egy időben kialakítottak egy modern feldolgozóüzemet. A savanyító üzem, mert itt csak így hívták, fő profilként megkezdte a málna feldolgozását, amelyből már az első évben egymillió forint tiszta jövedelmet tudtak elkönyvelni, ami nagy pénz volt abban az időben. A munkaegység értéke is a korábbi 18-20 Ft hoz képest nagy mértékben emelkedett. Az első éven 40 Ft volt, majd a következő években felment 70 Ft-ra, ami a hatvanas évek végén egy középkáder havi 40 egynehány munkaegysége esetén 3000 Ft is lehetett. Abban az időben ez főmérnöki fizetésnek felelt meg. A melegvíz-ellátást egy gőzmozdony kazánja biztosította, a kész málna-, és eperszörpöt üvegekbe, demizsonokba töltötték. Az üvegeket a nyergesújfalui üveggyárból hozták. Gyönyörű, iparművész által tervezett „vignyettákat" (címkéket) ragasztottak az üvegekre. A budapesti Fűszérttel kötött értékesítési szerződés alapján naponta indultak a megrakott teherautók szerte az országba a finom szörpökkel és befőttekkel. A savanyító üzem munkát adott 20-30 környékben lakó asszonynak. 117