Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz év, II. rész

ARRABONA 2005.43/ 1. TANULMÁNYOK nát szedett, és a felvásárlási ár 7 Ft 50 f, akkor 300 Ft-ot állított elő, amiből a bére 120 Ft, a 12 Ft-os órabért és 10 óra munkaidőt számolva. A megtermelt értékből 60% a termelőé és 40% a napszámosé. Ez az arány jellemzi a későbbi napszámos-fizetéseket is. A szedés attól függött, hogy milyen árunak szánták a málnát. Lémálnának - egy időben csak annak vették - nem számított, mehetett egybe minden, csak minél előbb teljen az edény, minél előbb végezzenek, a gyorsaság volt a fontos. A friss fogyasztásra szánt minőségi árut nagyon meg kellett válogatni. A két vödörbe történő osztályozott szedést csak kevesen vállalták. Nem mindenkinek volt kedve, igénye az árkülönbözetért külön fáradozni. A kettő és feles rekeszbe rakták az első osztályú, gurulós minőségű málnát, akkurátus emberek a véletlenül belekerült hibás szemeket fogpiszkálóval pöckölgették ki belőle. Ki volt a jó szedő? „Hát én! - felelte az egyik adatközlőm. Én rettenetesen szerettem szedni, gyorsan kapkodni a szép piros szemeket, nem olyan, mint a borsó, hogy ződ, aztán válogatni köll, szedném most is, nyáron, ha lenne." Az volt a jó szedő, aki megszedte a normát (kb. 40 kg) akár válogatva is, és bírta négy hétig minden nap reggel hattól este hatig a nyári napsütésben. Egy 300 Döles darabot két embernek meg lehetett egy nap alatt szedni, s legközelebb két nap múlva kellett. Aki viszont nagyobb területtel rendelkezett, vagy csak egymaga szedte, az lényegében minden nap a málnával kelt és a málnával feküdt. Be kellett osztania 3-4 részre a málnaterületét, és sorra szedni mindegyiket, míg újra lehetett kezdeni, mert ha egy nap is kimaradt - például eső miatt -, akkor minden csúszott egy napot, és a túlérett gyümölcs lefolyt. A málnaszedésnek része volt a jókedv, a történetek mesélése és az ének. A társas munka társadalmi szerepére utal Galgóczi Erzsébet is szociográfiájában.

13 A fiatal lányok azért mentek el szedőnek, hogy könnyítsenek szüleik anyagi terhein, és megkeressék a tanszerre valót, az új ruhára valót, vagy a stafírungjuk gyarapításához kellett a pénz. A málnát régen egyáltalán nem permetezték, az új nemesítettnek mondott fajták megjelenésével, és a termesztés intenzívvé válásával szaporodtak fel a károsítok. Az ezek elleni védekezés nem illik bele a málnáról rögzült elképzelésbe: azt csak elültetjük, kapáljuk, aztán terem, ha az égiek is hozzáállnak megfelelő időben adott csapadékkal, akkor leszüretelhetjük a bőséges termést. Mert régen a termesztés lényege ez volt. A málnatermesztés eszközkészlete A málnatermelés nem igényelt különleges, önálló eszközkészletet. Az összes munkálat elvégzésére a többi növénykultúrákhoz használt kézi szerszámok is megfelelőek voltak. A legtöbbet használt, ezáltal legfontosabb eszköz a kapa. Ménfőcsanakon a talaj homokos-vályog, néhol agyagos jellegéből adódóan, háromszög alakú, hegyes, kissé ívelt élű, többféle méretben készült győri kapát használnak leginkább. A szerszámokat vásárokon, vasáru-kereskedésekben lehetett beszerezni. Vannak horolók melyekkel mifelénk „huninak". Ezek egy része házilag készül, ezért nagyon sok formája ismert. A boltokban lehetett megvásárolni a tolókapákat. A tolókapák vagy tulikapák széleskörű használati lehetősége nagyban megkönnyítette a sorköz művelését. Kópiái nemsokára sorozatban készültek, a gyárak, üzemek ügyes kezű gépszerelői, rezsi lakatosai által. (6. kép) 110