Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz éve (I. rész)
GÉBER JÓZSEF BOLDOGA SS ZONY CSIPKÉJE, AVAGY A MÉNFŐCSANAKI MAINATERMESZTÉS... Málnásfürdő-Malnas-bai (Háromszék vm., ma Románia), Kismálnás-Mlajtinci (Vas vm., ma Szlovénia) (Lelkes 1992. 253.), ami azt a feltevést erősíti, hogy amíg hozzájuthattunk a Kárpátok kitűnő málnájához, addig nálunk nagyon keveset törődtek a málnatermesztéssel (Rapaics 1940.169.), de a növényt ismerték, csak más néven nevezték. Ennél árnyaltabb a kép azonban, ha megismerjük a „málna" magyar elnevezéseit, valamint a koraújkori szórványadatokat. Lippai János (1677) kertészeti munkájában „Az Málnárul" készült leírásában csak „avagy mint a Thótok nevezik maiina" és a latin Rubus idaeus elnevezéseket említi (Lippai 1677. 227.). Pozsonyi lévén ez nem is meglepő, így ez a munka használja először a szláv eredetű elnevezést és különbözteti meg a termesztett málnát a vadon termőtől. A málna szó e korai használata sem jelentette meggyökeresedését a népnyelvben, mivel vidékünkön még az 1950-es évekig himpért szedtek, és himpérszaftot ittak (Ábrahám, 1991. 67.). Himper a német Himbeere tájnyelvi alakja, és vidékünkön osztrák, bécsi, győri polgári hatást lehet benne sejteni. Mi lehetett akkor a magyar elnevezés? Volt-e ilyen egyáltalán? A korabeli tudományos élet, a botanikusok, a nyelvészek stb. a málnát a szeder egy fajának tartották. 10 A magyarság Volga vidéki szállásterületein is vadon teremtek ezek a gyümölcsök, úgymint alma, körte, kökény, szőlő, eper, szeder 11 stb., melyek elnevezése bolgár-török eredetre utal nyelvünkben. A népnyelv sem különböztette meg a málnát a hozzá hasonlatos szedertől, és használták a „szederül, piros szeder, szederj, lyukasszeder, tököncse, 12 málna szeder, 13 erdei szeder" elnevezéseket. Csapó József Lippai után kilencvennyolc évvel Új füves és virágos Magyar Kert c. munkájában az általunk vizsgált növényt „Bóldogaszszony tsipkéje: Málnafa vagy fü. Tsipkefa[,] Erdei szeder" (Csapó 1775. 37. ) és hason neveken írja le. Mindez azt mutatja hogy az írók a vidékükön leginkább elterjedt néven sorolják be ezen gyümölcsöt a rendszertani sorba. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy nemcsak a Dunántúl egyes részein hívhatták Boldogasszony csipkéjének (Falvay 2001. 138.) a málnát, hanem a magyar nyelvterületen egy általánosan ismert elnevezés lehetett valamikor. Az ősi hitvilág fényével égő Boldogaszszony-tisztelet megnyilvánult a gyógyító növények elnevezéseiben. Eleink tizenkilenc növényt neveztek el róla (Boldogasszony ága, Boldogasszony tenyere, Boldogasszony papucsa stb.), többségük gyógyító hatású. Ezek közül a málna gyógyhatásai között szerepel, hogy enyhíti a terhességi hányingert és a méhirritációkat, valamint a vetélés kockázatát is csökkenti, mert méhizmokat nyugtató anyagot is tartalmaz. 1941 óta számos málna-alapú gyógyászati készítményt írnak fel világszerte az orvosok (Casüeman 1994. 275-277.). Érdekes összefüggés lehet tehát, hogy az áldott állapotban lévő asszony a Boldogasszony csipkéjének bogyójából, leveléből készült itallal enyhíti fájdalmait, és a szülés után a Boldogasszony ágyában fekszik. A népi elnevezéseket összegyűjtve, a málna ismertségére, a mindennapi életben játszott szerepére utalhat egyik népdalunk is, mely így szól: „Csipkefa bimbója Kihajlott az útra, Rida, rida, bom bom bom, Kihajlott az útra. Arra ment Jánoska, Szakajt egyet róla, Rida, rida, bom bom bom, Szakajt egyet róla. " Vizslás (Nógrád vm.) Kodály Zoltán 153
