Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Balázs Tibor: Rábaközi móringlevelek a Csornai Múzeum gyűjteményéből (1772–1900)

ARRABONA 2004, 42 / 2. TANULMÁNYOK gonddal őrizték meg, hiszen az irat fontos jog- és vagyonbiztosító szerepet töltött be. Sokszor kiemelt és védett helyen a tisztaszoba sublótjának fiókja mélyén tartották. Egyes helyeken az országban előfordult, hogy letétbe helyezték a jegyzőnél, vagy a lelkésznél (Tárkány Szűcs 1979. 554.). A móring érvényesíthetőségének több fontos feltétele volt a dunántúli típusú házassági szerződéseknél. A megállapodás életbe lépésének fontos feltétele volt, hogy a fiatalok majd házasságot fognak kötni. Szabó Ferenc és Füleki Julianna móringlevele 1884. február 25-én a farsang idején íródott, valószínűleg az eljegyzésükkor. A szerződésben „megegyeztek abban, hogy házassági szövetségre fognak lépni; a szokásos kézfogás által egymást el is jegyezték".

6 A házasság megkötésén kívül a szerződések többségében az a feltétel is szerepel, hogy a házastársát túlélő fél csak akkor kaphatja meg a móringot, ha a házasság gyermektelen marad. A közölt móringlevelek 80%-ában szerepel ilyen magtalansági feltétel. Szerepelhetnek időbeli megkötések, pl. 5 év házasságban töltött idő. Végül a móring érvényesíthetőségének végső feltétele, hogy a házastárs túlélje a móringoló felet. Eredetileg csak a menyasszony részére kötöttek le hitbért, ez a Dunántúlon a XIX. századra úgy alakult át, hogy a móringolás kölcsönössé vált (Dominkovits 1992. 5., Tárkány Szűcs 1980. 146.). A bemutatott 1772-1900 között született rábaközi móringlevelek közül a XIX. században íródottak esetében kizárólag ezt a kölcsönös móringolást tapasztalhatjuk. A menyasszony által a vőlegény javára felajánlott móringot ellenmóringnak nevezzük. Az ellenmóring értékben rendszerint a móring felét tette ki (Tárkány Szűcs 1980. 147.). Például Gönye László és Szabó Zsófi Faradon 1881. június 10-én kelt móringlevelében a vőlegény 50 osztrák értékű forintot, a menyasszony 25 forintot móringol.

7 Ha az ellenmóring értéke azonos volt a móringéval, illetve kölcsönösen mindenüket egymásnak móringolták, ez a Dunántúl egyes részein katramóringnak nevezték (Tárkány Szűcs 1980. 147.). Ennek magyarázata feltehetően az azonos társadalmi és anyagi helyzetben, valamint a menyasszony családjának azon törekvésében keresendő, hogy egyenrangúságukat bizonyítsák és ne szólhassák meg őket. A vizsgált szerződésekben ez a típus is sokszor előfordul. Készei Gergely és Kovács Anna Vágón 1872. június 16-án kelt móringlevelében kölcsönösen 100 osztrák értékű forintot móringolnak egymásnak.

8 Ugyanebben az évben a csornai Leffler Ignátz „minden néven nevezendő vagyonát" móringolta menyasszonyának, aki viszont szülei beleegyezésével hozományát, benne bútorát és ruhaneműjét kötötte le móringként leendő férjének.

9 A menyasszony által ajánlott ellenmóringban gyakran (a vizsgált esetek kétharmadában) találkozunk a „fél katona ágy", „fél ágy", „katona ágy" kifejezésekkel. Ennek problematikája nem teljesen tisztázott. A legvalószínűbb értelmezés szerint ez a meghatározás nem az ágyat magát, hanem az ágyneműt jelentheti, esetenként tehát egy ágyba elegendő ágyneműnek a felét (Dominkovits 1992.10.). Ugyanakkor nem szabad kizárnunk annak a lehetőségét, hogy ezt néha az ággyal együtt, illetve magára az ágyra értik a szerződéskötők. Ennek tisztázása további kutatás feladata lehet. Egyértelműen ágyneműre utal pl. Simon József és Bán Erzsébet 1869. május 9-én Faradon kelt házassági szerződése: „nálunk divatozó úgynevezett félágybelit".

10 Tompos Zsigmond és Milleji Lidia 1900. május 7-én Jobaházán kelt házassági szerződése pedig részletesen felsorolja a menyasszony által ajánlott móringot: „fél ágy neműt az az egy dunyhát egy lepedőt és két vánkost".

11 A fél ágy vagy fél katona ágy említésénél számos esetben utalnak annak közismerten járó „szokásban lévő", „divatozó", „szokásos" voltára is. 84