Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Hegedüs Zoltán: Főispáni installációk Győr vármegyében, a XVIII–XIX. században
ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMAI ; még csak nem is egy főnemes, hanem szolgaegyházi Mariái Dávid es. kir. kamarás lett, akit a távoli Torna vármegye főispáni székéről helyezett át Győrbe az uralkodó. 15 Az erről szóló értesítést az október 26-i közgyűlésen olvasták fel: a beiktatás körüli teendők első lépéseként egy díszes és népes (61 főből álló) küldöttséget választottak - élén a győri püspökkel, tagjai sorában a vármegye szinte valamennyi vezető tisztségviselőjével, három gróffal, több egyházi személlyel és Győr város két képviselőjével -, hogy az a megye nevében üdvözölje az új főispánt. A tisztelgő látogatásra november 16-án került sor Székesfehérvárott, amikor is a kölcsönös üdvözlő beszédek után Marich december 13-át jelölte meg beiktatása napjául. 16 A karok és rendek ezt „örvendezésüknek ismételt kifakadásával fogadták", azt azonban nehezményezték, hogy a király az új főispánt „az egyébbaránt divatozó beiktatási szertartásoktul feloldani legkegyelmesebben méltóztatta", ráadásul sérelmesnek érezték, hogy a szokásos esküformula helyett egy újat kell alkalmazniuk. 17 A két Zichy gróf beiktatásához képest Marich Dávidé valóban szinte puritán módon ment végbe. A megyei tisztikar tagjai mellett a nemesség soraiból és a győri papságból ugyan számosan megjelentek, külön küldöttséget azonban csupán Fejér és Mosón megyék küldtek. Eljött viszont a csornai prépost, a zirci apát s a megyebeli illetve a megyével határos uradalmak vezetői. A megjelent vendégek között tucatnyi főnemest találhatunk. A megszokottól eltérően teljes egészében elmaradt a főispán előző napi ünnepélyes fogadtatása, nem alakítottak nemesi bandériumot s a polgárság sem vonult ki. Az uralkodó sem delegált királyi biztost. A közgyűlést az alispán rövid üdvözléssel nyitotta meg s utána egy reprezentatív küldöttség indult az új főispán meghívására, aki rövid idő múlva meg is jelent a gyűlésteremben. Innentől a szokásos rend szerint folytatódott a beiktatás: először felolvasták a megyéhez küldött királyi rendeletet, utána a főispán részére szóló kinevező okmányt, majd az a győri püspök előtt letette hivatali esküjét. Ezt követte a régi szokás szerinti háromszori felemelés, majd a kölcsönös üdvözlő beszédek - a mértéktartás itt is érvényesült, amennyiben a főispán „mélyen ható" beszédére csak hárman válaszoltak: a megyei nemesség nevében a győri püspök, a tisztikar részéről pedig a tiszteletbeli főjegyző s az egyik szolgabíró. Ezek után - a szorgos munka iránti elkötelezettséget demonstrálandó - „rendes tárgyak tanácskozásba" vételével folytatták a közgyűlést. 18 Új elemként jelentkezett viszont az, hogy a rendek az uralkodó számára egy, a főispán kinevezéséért hálájukat nyilvánító felirat küldését határozták el. 19 Marich Dávid csupán szűk négy esztendeig viselte Győr vármegye főispánságát. Amilyen váratlanul került ide, ugyanolyan hirtelenséggel távozott posztjáról: a király 1845. május 30-án Veszprém vármegye élére nevezte ki. 20 Utóda ismét egy főnemes, gróf Eszterházy Károly lett. A váltás annyira váratlan volt, hogy az utód beiktatásának időigényes voltára való tekintettel még a június 10-ére kitűzött tisztújítást is el kellett halasztani. 21 Az uralkodó ezúttal sem küldött királyi biztost. Küldött viszont - most már másodízben - külön esküformulát, ami ellen a vármegye ismét kifogással élt. Ennek ellenére a főispán üdvözlésére minden eddiginél népesebb, közel száz fős küldöttséget választott, amely a győri püspök vezetésével - soraiban a pannonhalmi főapáttal, több főnemessel, a megye szinte teljes tisztikarával és számos kanonokkal -június 19-én Pápán üdvözölte gróf Eszterházy Károlyt. 22 74
