Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Széchényi Ferenc cenki uradalmának topográfiai felvétele 1812-ből
TÍ LKO VSZKY LÓRÁNT SZI ' ' ajNK URAbAJ • /J TI LR De ne gondoljuk, hogy a parasztok számára nem voltak jól jövedelmezőek az ugyan hegyvámmal és bordézsmával terhelt szőlőik, amelyek lábjában (vagy egyébként) ha más valamit is termeltek, abból is dezsmával tartoztak az uraságnak. Nekik sokba is került a szőlőkarók beszerzése: ezer darabját 60-70-80 forintért kellett venniük Harkán, Nyéken, Sopronban, Németújhelyben, Lánzsérban (Landsee). Jó minőségű borokat termeltek, s jó jövedelmük volt nekik is azok eladásából. Jó bevételük volt továbbá az általában fél évi kocsmáitatás lehetőségéből, amikor maguk mérhettek ki, vagy a falusi kocsmárossal megállapodva általa mérettek ki - nyereségesen valójában más vidékekről olcsón összevásárolt gyengébb minőségű borokat. Ennek számottevő haszna indította őket arra, hogy újabban saját termelésükben is mindinkább teret adjanak a bár gyengébb minőségű, de bővebben termő fajtáknak. Az urasági épületek becsüértékét az összeírás 259.783 forintban tünteti fel. Ebből a cenki kastély becsértéke 108.615 forint, a gazdasági épületeké, mint a majorságokban található pajtáké, magtáraké, istállóké, akioké, présházé, a kiscenki „tyúkház"-é stb. együttvéve 151.168 forint. Míg a régebbi épületek közül még ekkoriban is akadnak szilárd alapozás és padlózat nélküliek, tapasztott sövényfalúak, szalmával, náddal esetleg zsindellyel fedettek, a lendületesen kezdett új építkezések azonban már cseréptetős téglaépületek. A már említett nagycenki és hegykői kemencék üzemelése teszi ezt lehetővé. Egyedül a hegykői kemencéből, amelybe egy-egy égetésre 36.000 tégla fér, az évenkénti 4-5 égetés során öszszesen 120.000 tégla és 30.000 tetőcserép kerül ki. Mindkét téglakemencét bérlők üzemeltetik; az uradalom malmait is, amelyek közül az egyik Nagycenken működik, a másik Bozon, amely utóbbi azonban igen csekély hasznot hajt, mert kerekét, amely felül-csapó, a „közel lévő forrásból szivárkodó víz hajtja" csupán. Az uraság épületeinek külön kategóriáját képezik azok, amelyek egyenesen arra valók, hogy árendába adassanak, s jelentős pénzjövedelmet biztosítsanak. Ilyenek a vendégfogadók, amelyek egy része inkább csak kocsma (legfeljebb egyegy vendégszobával), de a forgalmasabb helyeken - ma úgy mondanánk - bizonyos idegenforgalomra vannak berendezkedve, illő szálláshelyekkel, s úgy ellátva istállókkal és kocsiszínekkel, mint manapság az autós-vendégek szállói garázszsal és parkolóhelyekkel. Árendába szokás adni továbbá olyan uradalmi épületeket, amelyek - lehetőleg az uradalom községei középpontjában - mészárszék vagy bolt gyanánt szolgálhatnak, vagy amelyek egyaránt adhatnak helyet lakásnak és műhelynek, azt bérlő mesteremberek (kovács, bognár) számára. A községekben található mesteremberek (takács, szabó, varga, stb.) többnyire „csak aprólékos munkákat csinálnak". Jobbágygazdák vagy zsellérek házában laknak, s ott űzik mesterségüket (amellett, hogy az uraságnak ők is fizetnek füstpénzt és robotba is járnak, ha ugyan nem inkább robotváltságot fizetnek). Homokon, Hidegségen és Hegykőn viszont a község tulajdona a „kovácsház", amelyben a vasszerszámok (eke, kapa, stb.) élesítését végző ember lakik és dolgozik. Az uradalom árendákból befolyó pénzjövedelme jelentős: évi 6.820 forint. Ebben benne foglaltatik a Fertő-tavi halászat és vízi szárnyasok ottani vadászata bérbeadásából nyert jövedelem is. Természetben is jutott némi friss, vagy a cenki jégveremben tartósított hal és vad „az uraság asztalára", amelyet az uradalmi vadász a maga részéről nyúllal, fácánnal, fogollyal látott el (nagyobb vadakról az összeírás nem tesz említést). A Hidegségen ásatott 2 holdas urasági halastó azonban nem vált be, mert benne - mint az összeírásban olvashatjuk - „a forrásvíznek hideg volta miatt a halak meg nem maradnak, lassanként elvesznek". Az összeírásban egyébként ismételten szó esik 45
