Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Muezológia–Közművelődés - Varga Attiláné: A Xántus János Múzeum nyári táborai, 2003–2004

ARRABONA 2004. 42 / 2. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Ebédelni egy órára mehettünk, az Orsolyita rendház étkezdéjébe, ahol a nő­vérek nagy szeretettel fogadták a gyermekeket. Ebéd után a terepasztali munka folytatódott, a műhely hűvösében agyagból készültek a katonák és egyéb kellékek. Mások, akik vitézkedésbe kezdtek, feles­küdtek, utolsó csepp vérükig védelmezik a végvárat. Perjés Dorottya vállalta a lányok szoknyájának elkészítését, ehhez gyors mér­tékvétel után neki is látott, sorban készültek ezek a jelmezek is. KEDD A reggeli táborépítés és tízóraizás után a fali tablókat tanulmányozták a gyere­kek, a ruházat, a fegyverzet, a dísztárgyak csodálatos sokszínűségét figyelték meg. Ezután a Xántus János Múzeum dísztermében álló nagyképernyős televízión, video­magnóról megnéztük az Egri csillagok című filmet. A film hosszúsága miatt kétszer tartottunk szünetet (az első szünetben fagyizni mentünk), a legkisebbek rajzolhat­tak az utolsó félórában úgy, hogy ne zavarják a filmnézőket. Innen közvetlenül az étkezdébe mentünk. A filmben látottak hatására tovább bővült a terepasztal kartonvárfallal és vi­zesárokkal. Felállítottuk a másik pavilont is, amit magyar sátornak rendeztünk be. Zászlók és címeres pajzsok díszítették. Itt ültek le délután a gyerekek és hallgatták meg elő­adásomat a török kori eseményekről, csatákról, és töltötték ki a feladatlapot. Itt számolok be arról, hogy szinte minden nap érkezett egy-egy új fakard vagy hullámpapír pajzs, ami az apukák ügyességét dicséri. Nagyon köszönjük segítő fi­gyelmüket. Szeretnék hinni abban, hogy ez az édesapák és fiúk közötti kapcsolat mindennapjaiba új színt vitt. SZERDA Az elmúlt napokban megismerkedtek a művészeti stílusokkal, a harcmodorral, amit a filmen láthattak, előadások keretében a csaták hátterével, a hősök nevével, múltunk nagyjaival. Ezeket inspirációknak szántuk, a további napok játékaihoz. Zászlótervek készültek és textíliára vastag filccel elkészítették a zászlókat, ami­ket hosszú botokra erősítettünk. Vértezetek és pajzsok készültek többféle techniká­val, hullámpapírból színes festék spray-vel díszítve, vagy ezüst és -aranyszínű kar­tonból kivágva. A kor rettegett járványakor viselt egykori maszk mintájára mi is ké­szítettünk pestismaszkot. (Ennek szabásmintáját az Orvostörténeti Múzeum majá­liskor tartott gyerekfoglalkozásán kértük el.) Elérkezett az idő, hogy elkészüljön a kartondoboz vár. Az előkészületek hetében több belvárosi műszaki üzletet kerestünk fel, nagy hullámpapír dobozokat kértünk. Múzeumi munkatársaim is hoztak otthonról erre a célra hatalmas kartonokat. A vár építésénél nem határoztunk meg semmit, teljességgel a gyerekek fantáziájára bíztuk. (Eredetileg kis régi városi terecskét képzeltünk el, amelyre kinyílnak az ablakok, ahol esetieg kis előadást is tarthattunk volna, netán kalodában csücsült volna egy bitang, de a gyerekek inkább a győri vár egyik kapuját és egy ágyút készítettek.) Ennek a munkának legnagyobb vonzereje a festés volt. Barkácsboltban vízzel hígítható falfes­tékeket vásároltunk, ecseteket és festőhengert, amely igazi „építőipari munkát" vará­zsolt a gyerekek számára. A várat végül áttelepítették az udvar sarkában álló beton emelvényre. Kezdetben két fiú volt a legaktívabb, majd a festés munkafázisában a lá­nyok többsége csatlakozott és átvették az irányítást. A vár átköltöztetése is a lányok ötlete volt, a fiúk beavatkozását elutasítva megvédték elképzeléseiket. (2. kép) 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom