Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Muezológia–Közművelődés - Tóth László: Kisfaludy Károly emlékkiállítás – Tét
ARRABO NA 200 4. 42 / 2. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS ző színlapokon a szereposztás, és a város olvasható az időpont feltüntetésével. Még írójuk életében 17 ősbemutatóra került sor Pesten, Bécsben, Pozsonyban, Kassán és Székesfehérváron. Végül zárógondolatként ide kívánkozik Toldy Ferenc 1865-ben írott rövid jellemzése, melyben rajongó barátsággal formált átfogó képet Kisfaludy Károly személyéről, emberi és művészi alkotó munkájának halhatatian értékeiről: „Hódító egyénisége, minden művészetre kiterjedő elméleti, gyakorlati és irodalmi avatottsága, őszinte ítéletközlései... rövid időn központjává s vezérévé tették őt az új költészetnek." Annyival is „több" és más lett ez a mostani kiállítás, hogy a rendezők itt megjelenítették a „téti remete", Pázmándi Horvát Endre irodalmi működését, bemutatták főbb műveit és a nagy ódaköltő eredeti, „raktáron lévő" íróasztalát és kalamárisát, melyen fő művét, az Árpád c. hőskölteményt alkotta. A kiállítás ezen tematikai egysége emléket állít „magyar Vergilius", Pázmándi Horvát Endre neves író, téti plébános tevékenységének. Az ódaköltő, az akadémia egyik alapító tagjának főbb műveit állították ki: Zirc emlékezete (Buda, 1814) c. eposzát, amely tulajdonképpen egy hexameterekben megírt cisztercita rendtörténet, amivel megalapozta írói hírnevét. Az alkotói sikerét tovább fokozta A nemes szívű magyarokhoz a nemzeti theátrom ügyében c. felhívása, mely olyan feltűnést keltett, hogy 10 év alatt négy kiadást ért meg. írói nevének a legnagyobb elismerést az Árpád c, 12 fejezetből álló hőskölteménye szerzett. Ezt az irodalmilag igen jeles munkát 12 évig írta és elnyerte az MTA 200 aranyas nagydíját. Az Árpád volt az első olyan irodalmi mű, melyet a Magyar Tudós Társaság díjazott. Az ünnepelt költőt beválasztották az akadémia nyelvészeti osztályába vidéki rendes tagnak. Kazinczy Ferenc őt is felkereste Téten, midőn 1815 áprilisában Bécsbe ment feleségével együtt. A találkozó szívélyes volt, egy későbbi levelében Kazinczy Pázmándi Horvát Endét dicsérőleg emlegeti, „tiszteletreméltó írónak" és „szeretetre méltó embernek" nevezi. A függőleges tablón a Pázmándon felállított hatalmas, 5 m magasságú emlékkereszt rajza látható, mely alatt a nagy eposzköltő hamvait helyezték el 1879-ben, születésének centenáriumán és halála után 39 évvel. A stájer szürke márványból készült emlékmű (Réthy Gyula győri kőfaragó munkája) előlapjára az alábbi mondatot vésték: „Akiket érdemeik jelesítenek, élnek örökre." (Ez az örök érvényű gondolat P Horvát Endre: A pázmándi magány c. versének részlete.) Pázmándi Horvát Endre 1829-ben elhagyta Tétet és szülőfalujában, a pannonhalmi hegy túloldalán, Pázmándon húzódott meg élete hátralévő részében. Még tíz évig élt és magányában csendesen alkotott, közben ellátta a plébánosi teendőket is. A szülői házról készült rajz is látható a kiállításban, itt fogadta Döbrentei Gábor költő barátját és számos pannon literátort, itt rendezték meg az 1879-es centenáriumi ünnepséget. Nogáll Károly címzetes püspök, pápóci prépost - aki az ünnepség gesztora volt - ezüst és bronz érmet is veretett a költő emlékezetére. A múzeumi gyűjteményben meglévő éremdúcról másolatok készültek, melyek láthatók a tárlaton. Az érem egyik oldalán lévő szöveg: „Pázmándi Horvát Endre. Szül. 1778. nov. 28.1839. márc. 7." (Az író portréját Perlaszka Domokos készítette Bíró Lajos festménye nyomán). (3. kép) Az érem másik oldalán lévő szöveg: „Születésének százados évfordulójának emlékére". A rajzolat leírása: az Árpád-kötet koszorúval övezve, alul könnyed felhők, felül sugaras csillag, mintegy a nemzeti ébredés hajnalcsillaga. 236
