Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Muezológia–Közművelődés - Tóth László: Kisfaludy Károly emlékkiállítás – Tét
AÏU^ABONA 2( ?9 4- 4 1 / 2- M ^IS ) t? GI ^: KÖZMŰVELŐDÉS A kiállítás végigköveti Kisfaludy Károly életútját, alkotói munkásságának főbb mozzanatait. A szülői házról készített metszetről nem derül ki, hogy kinek az alkotása; minden valószínűség szerint magának, Kisfaludy Károlynak illusztrációs céllal készült műve. A téti Kisfaludy-portáról Bánóczy József, Kisfaludy Károly első monográfusa írta, „nem különbözött semmit egy közönséges parasztháztól". Kazinczy Ferenc a Téten élő literátor, Péteri Takács József költő és megyei főjegyző meglátogatásakor így látta a Kisfaludyak hajlékát: „Téten az utam azon ház előtt vive el, ahol Kisfaludy született... Atyja még most is él... Nekem ez a sövényekkel bekerített, csátés fedelű ház tiszteletesebb, mint Gödöllő." A kiállításban látványos grafikával megjelenik a Kisfaludyak családfája (Katulic László grafikus munkája) (1. kép). Kisfaludy Sándor szerint a Kisfaludy-nemzetség „Szabolcstól, Árpád vezértársától származik". (Nagy Iván álláspontja: a Kisfaludyak a Csák nemzetségtől származnak.) Volt közöttük bátor katona, végvári vitéz kapitány, vármegyei tisztviselő, táblabíró, ügyvéd, literátor, ám többnyire gazdálkodó földesúr. Közülük kiemelkedik Kisfaludy László, győri vicekapitány, aki 1681-ben, a Győr és Komárom között vívott véres csatában török fogságba esett. Felesége, Sibrik Mária magas váltságdíj fejében váltotta ki az esztergomi várbörtönből. A váltságdíjat csak úgy tudta előteremteni, hogy eladta birtokainak egy részét, emiatt a család innen származtatja anyagi romlását. Kisfaludy László fogságát a Szentsei György-féle daloskönyv őrizte meg, hatalmas és ormótlan béklyóját a család adta át a bencés régiségtárnak, amely ma is látható a Xántus János Múzeum történeti kiállításában. Egy későbbi utód, Kisfaludy Mihály, a Zalában élő, nagy tudású táblabíró a költő Kisfaludiak atyja, akit Győr vármegye főjegyzőjének jelöltek, ám ő birtokaihoz közel, Téten fogadta el a sokoróaljai járás főszolgabírói hivatalát. Még diákkorában a jezsuiták nevelték Győrött kemény, konzervatív, királyhű és művelt törvénytudóvá, aki valósággal irtózott a forradalomtól és mindenfajta radikális társadalmi változásoktól. Feleségével, Sándorffy Annával 1771-ben kötött házasságot és felváltva, hol Sümegen, hol Győrött laktak mindaddig, míg meg nem vásárolták a téti és a csikvándi birtokot. Nyolc gyermekük született, hat fiú (Sándor, Boldizsár, Dániel, Mihály, János és Károly) és két leány (Teréz, Farkas Gáborné, és Anna, Mayer Józsefné). Kisfaludy Mihály fiait szilárd királyhűsége következtében (no meg azért, hogy ne aprózódjon tovább a Kisfaludy-birtok) katonának szánta, s elérte - olykor erőszakos eszközökkel -, hogy a hat fiúból öt katona lett. Egyedül III. Mihály, a kedvenc fiúgyermek örökölte a téti, központi birtokot. Belőle később vármegyei alispán lett Győrött az 1830-as években. Sándor és Károly hamar levetették a katonai zubbonyt, irodalmi ambícióik lévén, a literátus pályát választották. Sándorffy Anna Károly szülésébe belehalt, emiatt az apa „anyaölőnek" nevezte legfiatalabb fiát. Felesége halálával Kisfaludy Mihály zárkózott, bizalmatlan lett a világgal és rigorózus fegyelmet tartott a családban, emiatt folytonos feszültség uralkodott az apa és fiai között. Teréz nővérük „pótolta" anyjukat, aki jóságával, szerető gondoskodásával tartotta az egyensúlyt a családban, leginkább az örökké pénztelenségben élő, könnyelmű Károly szorult rá a szerető támogatásra. Károlyt a főhadnagyságig vitte a katonai karrier, ám kilépett a hadsereg kötelékéből és Bécsben „piktornak" (így nevezte az apa a festőművészi hivatást) állt. Utólag láthatjuk - Kisfaludy Mihály urammal ellentétben -, hogy a Kisfaludy-névnek a két „lázadó" költő fia (Sándor és Károly) szerzett valóságos hírnevet. Érdekes történelmi adalék, hogy a Sibrik családon keresztül Deák Ferenc, „a haza bölcse" második unokatestvére volt a Kisfaludy-testvéreknek. 232
