Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Recenziók - Dr. Szőnyi Eszter: Vezető a győri múzeum római kori lapidáriumában (Tóth Henriett)

ARRABQNA 2004. 42 / 2. RECENZIÓK A kötet felépítése átlátható, így könnyen használható. A gyűjtemény története, a római kori város történetének rövid áttekintése, epigráfiai és vallástörténeti ismeretek valamint a mérföldkövek állítására vonatkozó általános információk alkotják a vezető első nagy egységét. Összevetve dr. Szőnyi Eszter 1989ben írt Múzeumi Kőtár c. ismertető füzetével, itt kevesebb információt kapunk a győri várról, mint a kőtárnak helyet adó építményről, annak történetéről, kimaradtak a várhoz kapcsolódó népszerű események, metszetek is. Szintén kevesebb szó esik a Viczay grófok hédervári gyűjteményéről, s magának a lapidáriumnak a keletkezéséről (5. p.). Nagyobb hangsúlyt kap viszont Arrabona katonai jelentősége, hisz a települést és környékét már a limes kiépítése előtt katonai ellenőrzés alá vonták, s már Tiberius császár uralkodása alatt lovascsapat állomásozott itt, s a római uralom végéig lovas íjász alakulatok határozták meg életét. Kiemeli a szerző azt is, hogy a katonai tábor valamint az azt kiegészítő vicus, azaz polgári település életét döntően befolyásolta, hogy az Aquincumba vezető limes út, illetve a déli irányba, Savaria felé leágazó út találkozásánál épült. Hű tanúi ennek a sírkövek, melyek római szokás szerint a városból kivezető utak menti temetőkből származnak (6-7. p.). Áttérve a munka konkrét témájára, a síremlékek állítására, rövid áttekintés következik annak hátteréről, formáiról, lehetőségeiről. (7-9. p.) Az egyszerűbb emberek számára készült sírkövek-sztélék, azaz cippusok, a gazdagabb katonák, polgárok számára állított sírépítmények, azaz aediculák, az eredetileg szabadban felállított szarkofágok egyetlen „ősi vágyból" fakadnak: „ércnél maradandóbb kőemléket állítani" a halandó embernek. A szokást természetesen az itt állomásozó katonák, a Birodalomból érkező más romanizált elemek terjesztették el, amit gyorsan átvett a bennszülött arisztokrácia és a módosabb helyi lakosok - mintegy státuszszimbólumként. Mindez nagyon világosan megjelenik a sírkövek motívumaiban is, gondoljunk csak a lupa capitolina, vagy az eskü-gesztus megjelenítésére, melyek jól nyomon követhetők a győri kőtár anyagában is. A szerző kiemel egy fontos problémát, nevezetesen, hogy a sírköveket a késő római korban valamint a középkorban építőanyagként másodlagosan is felhasználták, azaz nem eredeti helyükön kerültek elő, vagy máig is más épületekbe befalazva találhatók meg. A másodlagos felhasználás következtében számolni kell azzal, hogy a köveket átalakították, s azok eredeti felirata, ábrázolásai örökre megsemmisültek.

5 A kiállítási anyag bemutatásában Szőnyi Eszter rámutat: a reliefes ábrázolások istenekhez, a túlvilághoz, általában a vallási élethez kapcsolódnak. A fő motívumok szimbolikus növény és állatábrázolások, a Medusa-fő, mely védelmező, bajelhárító szerepet tölt be. Gyakori a halotti áldozat, a túlvilági utazás megjelenítése, illetve - számunkra talán legizgalmasabb mondanivalóként - mitológiai jelenetek felvázolása. A síremléken természetesen megjelenítették az elhunyta (ka) t is, leggyakrabban mellkép formájában, melyre a győri anyagban megint csak számos példát találhatunk. A halott(ak) legfontosabb adatait - név, életkor, foglalkozás, néhol az emlék állíttatójának neve - a feliratok tartalmazzák. A vallási élet „szerves tartozékai" voltak az egyes isteneknek, vagy egyszerre több istennek ajánlott fogadalmi oltárok, melyek megnevezik magát az istent, az állítás okát, az állíttatót, s kedvelt befejezési formula a V-S-L M, amely arra utal, hogy az illető fogadalmát méltán és szívesen teljesítette. A sírkövek egy részén, mint anyagunkból is kitűnik, a bennszülöttek vallási elképzelései római szokásokkal ötvöződnek (asztrális szimbólumok, 14. kép, 58-59.). 225