Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Dr. Bánhegyi Jób: egy elfelejtett dunántúli festő (Szapudi-Laendler István élete és munkássága)

ARRABONA 2004. 42/2. TANULMÁNYOK sulatnak a Műcsarnokban rendezett téli kiállításon 1931-ben Édesanyám című, mindenen nemű alkotása közül legszebb portréjával keltett méltó feltűnést. 1934-ben ugyanott a téli tárlaton (Fekvő akt) és a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán vett reszt (Fekvő akt, Tájkép, Kacsaúsztató). 1935 márciusában a Munkácsy Céh VIII. reprezentatív kiállításán (Libalegelő), októberben pedig a Magyar Arcképfestők Társaságának reprezentatív arcképkiállításán (Férfiarckép, Rozi néni), a Nemzeti Szalonban 1936-ban az 0. M. Képzőművészeti Társulat jubileumi kiállításán (Magyarruhás leány Öreg paraszt), majd a nő művészetben című jubiláris és harmadik kiállításán (Öreg szüle, Tanulmányfej, Fekvő akt, Leányfej), a Műcsarnokban 1937-ben a „Műterem" (Képzőművészeti kiállítások K.ET) IV csoportkiállításán (Sorozás után), a Magyar Arcképfestők Társasága által Balló Ede emlékére a Nemzeti Szalonban rendezett reprezentatív arcképkiállításon (Jerney Ciliké arcképe, Öreg szüle, Édesanyám, Önarckép, Dr. Bánhegyi Jób arcképe), és az 0[rszágos] Képzőművészeti Társulat téli kiállításán (Soproni öreg utca, Strassneff úr), a Műcsarnokban az utóbbinak következő, 1938. évi téli tárlatán is szerepel két képpel (Almáscsendélet, Vén csavargó). Az 1939. év tavaszán részt vesz a győri „Művészeti napok" keretében a V K. M.-től rendezett Képzőművészeti Kiállításon (Tanulmányfej), 1940-ben az O. M. Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán (A rossz hír) a Műcsarnokban. A harmincas években önálló gyűjteményes kiállítást is rendezett nagy és változatos képanyaggal Ózdon (1935) és Szombathelyen (1936) - több más dunántúli művésszel együtt pedig Sopronban (1931) és Kaposváron (1934). A Nemzeti Szalon egyik debreceni vándorkiállításán is több képpel vett részt. Szűkebb hazájának megyei székhelyén, Győrött, az ottani Képzőművészeti és Iparművészeti Társulatnak évenkint kétszer rendezett tárlatain csaknem mindig találkoztunk képeivel, ezek néha egy, sőt két egész termet betöltöttek, és a sajtó és látogató közönség körében a legmelegebb elismerés és méltatás tárgyai voltak. Első győri bemutatkozásáról így ír a Győri Szemle kritikusa, Somogyi Antal, a neves műtörténész: „Egész gyűjteményes kiállítást jelentő anyagot hozott Szapudi-Laendler István, aki ezzel a bemutatkozásával egy csapásra meghódította a közönséget. Az akadémikus felkészültség teljes fegyverzetében áll előttünk művészi egyénisége, és szinte tökéletesnek mondható technikai tudása feltétlen elismerést váltott ki mindenkiből. Különösen megcsodálták édesanyja arcképét, s általában figurális képeit. Fricke Emil arcképe pompás technikai bravúrt jelent, nekünk azonban Önarcképe és különösen Perl Baba arcképe is tetszett. Az utóbbinak rendkívül finom színkompozíciója talán első helyen áll a művész alkotásai között. Tájképei közül a »Körös partja« és »Alkony a Körösön« körülbelül a legerősebbek. Számos kis rajzát csemegeként élvezte a közönség. Nagy »Salome« képén az akt klasszikus nyugalmának kihangsúlyozása miatt a drámai hatás nem tud érvényesülni. Egyébként is jobb volt másik »Női akt«-ja." (Győri Szemle 1930. 7-8-sz. 277. 1.) - A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat 1937. április-május havában rendezett tavaszi tárlatán például a fennmaradt katalógus tanúsága szerint 58 olajfestménnyel és 10 ceruzarajzzal szerepelt. Ózdi kiállításán 51 képet mutatott be. Arcképfestő hírnevét már Pesten megalapozta, Győrött is sok megrendelést kapott, és emiatt egy időben itt is tartott fenn műtermet, hogy feladatának könnyebben megfelelhessen. Fővárosi tárlaton a negyvenes években nem szerepel többé, a gazdálkodás gondjai egyre jobban elvonták művészi munkájától. A Győrött 1944. márciusában rendezett Dunántúli tárlaton mutatta be utolsó képeit (Rozi néni - tanulmányfej, Médi néni, Kisfiam: 190