Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz éve (I. rész)

it BOH JWfMALNAílí' szőlőhegyi területeken meglévő, szőlők közti gyümölcsösök, főleg sárgabarack termésének felvásárlásáról már 1874-ből tudunk: „A csanaki hegyben megterem minden gyümölcs, kiválóan mégis majdnem ápolás nélkül díszlik és bőven terem a kajszin barack. Ennek kivitele oly nagy mérvű, hogy érés alkalmával a bécsi kofák bevásárlói hétszámra ott tartózkodnak." (Simon 1874. 295.) Ezek a bécsi kereskedők figyeltek fel először a csanaki málna kiváló tulajdonságaira, és bíztatták a lakosokat málnaterületeik kiterjesztésére. A termelési kedvet az is meghozta, hogy jól megfizették a gurulós minőségű „úri málnának", vagy „asztali málnának" is mondott gyümölcsöt. A kezdeti időkben a termesztés kifejlődésére a bécsi piac, s a később megjelenő bécsi konzervgyárosok nagy hatással voltak. De ez közel sem jelentett olyan mértékű termesztést, mint amit a község az 1950-60-as évekre elért. A győri kereskedők, gyárosok csak kisebb mértékben használták ki a málnában rejlő lehetőségeket. Árpás Ignácz 1895-ben létrehozott, és 1905-ben korszerűsített cukorkagyára különféle gyümölcsízű cukorkákat gyártott (Borovszky é.n. 131.). Színező, ízesítő alapanyagként pedig málnát is felhasználtak, de ez csak korlátozott mennyiség felvásárlását jelenthette, mivel a gyár nem nőtte ki magát az évi 10.000 q-t is meghaladó mennyiséget termelő nagyüzemek közé. A kezdeti időszakban is voltak fellendülései a málnatelepítésnek, ezt a fentebb említett piaci igények megjelenése eredményezte. Ilyen volt a győri piacokon házi szörpkészítés céljából eladható málna igénye, majd a cukorkaüzem felvásárló kapacitása. Az időnként fellépő értékesítési gondok azonban megakadályozták a termesztés nagyobb arányú kiteljesedését. A Ménfőcsanakon termesztett málnafajták és fajtaváltások A kezdeti idők fajtaállománya feltehetőleg vadmálnából szelektált, apró szemű málnákból állt. Erre utal az adatközlőktől hallott, apró szemű tüskés megnevezés, melyet félvadnak mondtak. Nevük azonban csak egyszerűen himpér, később, mikor több fajta is bekerült a területre, és megindult a termesztési igényeknek megfelelő válogatás, akkor kezdték néven nevezni a fajtákat. Amikor tájfajtákról beszélünk, nem arról van szó, hogy egyes vidékek természeti adottságainak megfelelő, helyben kialakult, önálló fajtákkal állunk szemben, mert ez nem lehetséges. Ugyanis a vegetatív úton szaporított növény nemigen tud megváltozni, esetleg mutációval, de ennek a lehetősége egy a tízezerhez. A málna olyan későn került be a termesztésbe, hogy a kutató véleménye szerint kicsi az ilyen tájfajták kialakulásának a lehetősége.

17 Inkább arról van szó, hogy a tizenkilencedik században nyugatról bekerült fajták közül az adott vidékhez legjobban alkalmazkodók terjedtek el a helyi termesztésben. Az idegen nevek elfelejtődtek, és a málna tulajdonságai, vagy elterjesztője neve alapján akár több elnevezése is volt egy-egy fajtának. Ménfőcsanakon megtalálható volt a korabeli faiskolák által kínált fajták egész skálája, de ebből a széles kínálatból csak egy, a „Csanaki pirosvesszős" vált elterjedtté. Csanaki pirosvesszős - Csanaki csüngő Jellemzői: „A Pirosszáru, awót a legkoraibb." Vesszője piros, sarjai 110-140 cm magasak, a bogyók csüngenek a vesszőkön, innét kapta a csüngő elnevezést, „...azt úgy hívták Úri málna, ... inkább asztali, gurulós nagyon édes málna volt..." Gyümölcse középnagy, élénkpiros, zamatos, szárazanyagban és cukorban gazdag, jól szállítható. Friss fogyasztásra és gyorsfagyasztásra egyaránt alkalmas volt. 155