Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Géber József: Boldogasszony csipkéje, avagy a ménfőcsanaki málnatermesztés százhúsz éve (I. rész)

GEBER. JÓZSEF BOLDOGASSZONY CSIPKÉJE, AVAGY A MENFOCSANAKI MALNATERMESZTES... Géber József BOLDOGASSZONY CSIPKÉJE, AVAGY A MENFOCSANAKI MÁLNATERMESZTÉS SZÁZHÚSZ ÉVE LRÉSZ Az ország ipari jellegű városai körül a századok során kialakult egy jellegzetes mezőgazdasági ellátó övezet. A környező falvak természeti adottságaiknak megfelelően specializálódtak egyes zöldségfélék, gyümölcsök termesztésére. A Győr környéki zöldség- és gyümölcstermelő közösségek közül a ménfőcsanaki málnatermesztés történetét választottam tanulmányom témájául.

1 A málnatermesztés a magyar „gyümölcsészet" (Andrásfalvy 1989.1.) egyik legfiatalabb ága, mely a győri körzet két központi falujában, Kisbaráton és Ménfőcsanakon már százhúsz éve virágzik. Az itt élő nép ez idáig mindig megtalálta a megfelelő választ az élet kihívásaira. A málnatermesztés is egy ilyen válasz volt. A filoxéra a XIX. század végén kipusztította a szőlőket. Helyükre egy másik, hasonlóan jövedelmező, görnyedt hátú embert szerető növényt ültettek, és vele együtt kialakult a kertészkedés városi piacra termelő, sajátos formája is. Tanulmányom egyben tisztelgés szőlőműves, vincellér őseim és a „rokonok" előtt, mert „...régen rokon vót mindenki, ángyom, komám, sógorom, körösztanyám vót az egész falu".

2 A vérségi kötelékek mellett a fogadott rokonságok szövevényes hálója kötötte össze a nemzedékeket, erősítette családjaikat. Az ő összetartásuk, akaratuk és kitartásuk legyen örök példa a soron következő nemzedékek előtt. A málna meghatározása, elterjedtsége, kultúrnövénnyé válása A málna, erdei málna (Rubus idaeus L.) cirkumpoláris

3 faj. Az északi féltekén, Európa, Ázsia és Amerika mérsékelt égövi területein, a zárt bükkös, fenyves erdők zónájának, főleg vágásterületein, megfelelő talajvíz-ellátottság mellett mindenhol megtalálható. Magyarországon a középhegységekben és a Dunántúl nyugati területein gyakori. A Dél-Dunántúlon, a Kisalföldön, valamint a Sokorói-dombságon

4 szórványosan fordul elő, elsősorban a vízfolyások menti ligetekben. Félcserje (1-1,5 m), felálló, csúcsán meghajló hajtásokkal. Vesszeje hengeres, szürkésbarna, hamvas, vékony tüskékkel fedett, de lehet tüskétlen is. Levelei szórt állásúak, páratianul szárnyaltak, 3-5-7 levélkéből összetettek, ráncosak, felül sötétzöldek, fo151 1. kép Ménfőcsanak, 1960-as évek (ismeretlen szerző felvétele, Géber József arch.)