Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Késő római ládikaveret Győr-Ménfőcsanakról
SZÓN YI ESZTER KÉSŐ RÓMAI LÁDIKAVERET GYÓR-MÉNFŐCSANAKRÓL Összefoglalás A három ládikaveret a kivitelezés, a mintakincs azonossága alapján véleményünk szerint azonos műhelyben, feltehetőleg azonos verőtöveken készülhetett. Legteljesebben és legépebben az esztergomi maradt fenn, nagyon töredékes a kisárpási, a ménfőcsanaki pedig nemcsak töredékes, de hiányos is. Hiányzik belőle a dionysosi menetet ábrázoló lemez. A dionysosi thyasos és a négy évszak ábrázolás összefüggését, mint a termékenység és a megújulás szimbólumait jól kiegészíti a szányas Genius a kígyóval, akit a földistennő (Tellus) állandó kísérőjeként is ismerünk. Azt azonban, hogy ennek a pogány szimbólumrendszernek a keresztény örökkévalóság megjelenítéséhez köze volna (Gáspár 1971b, 32-33.), bizonyíték hiányában nem tudjuk elfogadni. A veretek eredeti elhelyezése csak az esztergomi ládika esetében biztos. (Itt köszönöm meg Kelemen Mártának, hogy publikációra előkészített anyagával segítségemre volt a ládikaveret lelőkörülményei és kísérő leletei megismerésében.) A hiteles ásatásból származó ládika deszkáinak nagy része is megmaradt. így tudjuk, hogy a fedél előlapján a Genius + négy évszak ábrázolásos lemez volt, az előoldalon a felső lemez ugyanezt az ábrázolást mutatja (a Nyár ábrázolást kulcslyuk töri át), ez alatt helyezkedett el az állatfrízzel közös lemezre vert dionysosi menet. Tehát az állatfríz a két ábrázolás sor között szerepel. A kisárpási ládika esetében Gáspár a dionysosi menetet a fedélre rekonstruálja, a többieket az előoldalra, az állatfríz elhelyezéséről nem dönt (Gáspár 1971b, 23.). A ménfőcsanaki ládika másodlagos helyzetben, eredeti környezetéből kiszakítva került elő. Mivel két lemezt találtunk, feltételezhetjük, hogy összeerősítve, a ládika deszkájára dolgozva kerültek a helyszínre. Mindenképpen az előlapra, a fedél alá kell elképzelnünk azt a lemezt, amelyen a Nyár ábrázolás hasi részét a kulcslyuk töri át. A zár ugyanis a fedél alatt, a ládika középső részén várható az eddigi zárrekonstrukciók alapján (Gáspár 1986, I. 54. és II. 40. ábra), ezt erősíti meg az esztergomi példa is. Az állatfríz ebben az esetben itt is a középre kerül az esztergomihoz hasonló elhelyezésben. A legvalószínűbbnek azt tartjuk tehát, hogy mindkét lemez a ládika előlapját díszítette, míg a ládika tető a hiányzó dionysosi menettel nem is került a helyszínre. Felmerül még a három domborműdíszes ládika gyártási helyének kérdése. Mindhárom darab É-Pannoniában került elő, a kisárpási és a ménfőcsanaki a birodalmi úton számolva egymástól 16 MP távolságra (kb. 24 km), az esztergomi távolabb, de 100 km-en belül, amely kereskedelmi szállítás szempontjából nem számít nagy távolságnak. Esztergom területén nem ismerünk bronzműves műhelyt, Ménfőcsanakon szintén nem, a 4 mérföldre fekvő Arrabonában viszont valószínű (Gabler 1971, 33. és Sellye 1970, 69-82.). Leginkább lehetségesnek tartjuk a mursellai gyártást, ahol az I-III. századig biztosan működött bronzműves műhely (Szőnyi 1998, 13.). Bár ennek a műhelynek késő római működésére nincsenek bizonyítékaink, elgondolkodtató azonban a Mursella K-i temetőjében (ún. Mórichida-Kisárpás) előkerült domborműdíszes ládikaveretek nagy száma. Gáspár adatai szerint (Gáspár 1971b, 13-23.) mindössze a Dunaújvárosban előkerült veretek száma nagyobb, ezek azonban egészen más típusúak, és nyilván más műhely termékei. A ménfőcsanaki ládikaveret és két pontos analógiája legvalószínűbb gyártási helyének Mursellát gondoljuk. 13
