Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Tanai Péter: A határhasználat változásainak vizsgálata a nyalkai Rézhegy példáján
ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK feletti magasságra kiemelkedő ÉNy-DK-i fekvésű Pannonhalmi dombságtól délkeletre fekszik. Ami e térség természeti adottságait illeti: „Minémúsége földterületének nem egyforma; mert a' sokorói és pusztai járásokban fő alkotórésze a' sárga homok, helylyel közzel termékeny fekete agyaggal vegyítve... [s ezen] ...folyó homokos térek is, mellyek kivált a' pusztai járást lepték el, igen sok helyt fákkal ültettek be, 's ott most sűrű pagonyok gyönyörködtetik a' szemet." (Fényes 1841. 94.) Egészében jellemzi a fiatal üledékekből álló vastag és ásványi kincsekben szegény talajösszetevők tölteléke, ennek a tölteléknek viszonylag csekély felszíni tagozódása, továbbá olyan, aránylag meleg és csapadékban nem túlságosan bővelkedő éghajlat, amelynek mészben gazdag talajok, valamint az erdő és puszta határán álló természetes növényzet felel meg (Bulla - Mendöl 1999. 185.). E laza üledékekből (kavics, homok, agyag) épült hegységelőtéri dombságot fejlett völgyhálózat jellemzi, melynek lejtőit napjaink intenzív mezőgazdasági hasznosítás miatt féktelen erózió pusztítja (Pécsi 1988. 32.). Feltehető, hogy a Rézhegy csak a XVII. század elején, a török hódoltság alatt pusztán maradt Ilak (Illák, Ilók, Illók, Vyloch) 3 falu területéből került a nyalkái határhoz. Nyalka, mely az egykori Győr vármegye legrégebbi községeinek egyike, már az államalapítás idején, Szt. István szentmártoni Bencés rendet alapító okiratának záradékában szerepel Villa Chimudi néven. 4 Ettől számítva az apátság udvarnokainak faluja, így sorsa jól nyomon követhető a pannonhalmi Bencés rend történetét bemutató kötetekben. 5 A török hódoltságot megelőzően a község gazdasági jellemzőiről az Albeus féle 1240-ből származó jegyzék nyújt némi támpontot (Solymosi 1996. 515526.), és egyéb forrásokból tudjuk, hogy a község határában már ekkor értékes szőlőterületek is voltak. 6 A falu úrbéri terheit először összefoglaló 1593-as jegyzékből arról értesülünk, hogy e hegyekben „az kin sok kívül valóknak vagyon szőllejek", az extraneusok kilencedet és tizedet fizetnek az apátságnak. 7 Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv sejtetni engedi, hogy szántóikat két nyomásban művelik, hisz a Nyalkán tevékenykedő kálvinista lelkész javadalmai közt a vizitáló feljegyzi, hogy minden évben két szántóföldje van (Varga 1971.177-221.). így hát az egyikben őszi, a másikban tavaszi alá szánthattak. Az igazi kétnyomásos rendszerben csak az egyik nyomást vetik be őszi, vagy tavaszi gabonával, míg a másikat ugarolják, ami így a legelő jószág rendelkezésére állhatott. Ehhez azonban a nyalkaiak szántóföldje kevés lehetett, ezért a főapátok jóvoltából idegen területeket is kaptak művelésre, mint a tőszomszédságban levő Kis-Nyalka (utóbb beolvadt Öreg-Nyalka területébe) és a kissé keletre fekvő Csák-Néma puszták, valamint az 1594-ben teljesen elpusztult Ilak helység erdejének, rétjének, szántójának és szőleinek egy részét, melyet Szentmártonnal, Ravazddal és Asszonyfával közösen használtak (PBRt. IV 309-313.). Bél Mátyás 1747 körül írt Históriájában, a megye tájföldrajzának taglalása során az általunk vizsgált térségről az alábbi jellemzést adja: „A Szabadhegytől Szentmártonig terjedő vidék szőlős dombokkal nem kevésbé ékes. [...] Innen maga Pannónia szent hegye emelkedik, melynek nyugati lábát gesztenyésekkel vegyes szőlők, keleti lábát pedig gyümölcsösök és más kertek borítják. Észak felől szomszédos vele a ságiak dombja, mely nemes boráról ismeretes. Ezt a pázmándi követi, majd Táp és Nyalka a Bakony-erdő határáig terjedően, ív alakban. Azok az itteni szőlők, melyek hátukat nyugat felé fordítják, kisebb hozamúak; a Nap vagy az éghajlat vagy bizonyára a mellettük lakók hibájából." 8 A nyalkaiak legfőbb jövedelmét ebben az időben mégis a szőlő teszi, mely a török idők után igen felvirágzott: 1625-ben csak öt - ismeretlen kiterjedésű - szőlő-terület volt művelés alatt, de 1638-ban „...az puszta-szőllőhegyben a nyókaiak 134