Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Tanai Péter: A határhasználat változásainak vizsgálata a nyalkai Rézhegy példáján

TANAI PÉTER A HATÁRHASZNÁLAT VÁLTOZÁSAINAK VIZSGÁLATA ... Tanai Péter A HATÁRHASZNÁLAT VÁLTOZÁSAINAK VIZSGÁLATA A NYALKÁI RÉZHEGY PÉLDÁJÁN KÉZIRATOS TÖRTÉNETI ÉS NAPJAINK TÉRKÉPES DOKUMENTUMAINAK EGYBEVETÉSÉVEL Bevezetés Magyarországon a XIX. század utolsó negyedében a néprajz művelése még nem vált el a történetétől és a földrajzétól. Épp úgy hivatkozhatom itt Orbán Balázs nagyszabású enciklopédikus művére (1868-73.), mint Jankó János Kalotaszeg, valamint Torda, Aranyosszék, Toroczkó (1892, 1893.) magyar népének bemutatására. Györffy István is „...feketekörösvölgyi tanulmánya idején még épp olyan mértékben képviselője a településföldrajznak, mint a néprajznak, két, nálunk akkor még egyformán fiatal tudománynak." (Mendöll947. 8.) Ugyancsak a XIX. század végén, a földrajztudomány külön ágaként jelenik meg az emberföldrajz. E szót, „antropogeographie" Ratzel 1887-ben magyarul is megjelent művében olvashatjuk először (Ratzel 1887.). Tárgyköre a tájba beszűrődő emberi hatás mibenlétét vizsgálja, „...a tájból szükségleteit fedező emberiség igen bonyolult tevékenységeket fejt ki, aminek eredményeképpen a táj sokféle módosulást szenved: a természetes tájból, vagy más szóval őstájból, nyerstájból különböző jellegű kultúrtájak, vagy jobb magyar szóval műtájak alakulnak." (Mendöl 1947. 3-4.) A kulturális ökológia, mint sajátos irányzat az antropológián belül az 1950-es évektől kezdett hallatni magáról. Zászlóvivői jobbára az amerikai antropológusok voltak, kik egy új megközelítési mód által próbáltak meg fényt deríteni az egyes társadalmak kulturális hasonlóságának vagy különbözőségének okára. Míg a 1960-as évek kulturális ökológiája számára - mely gyakran a viszonylag „primitív" társadalmakat vizsgálta - a természetes környezet volt a fontos külső tényező, az 1970-es évek politikai gazdaságtana általában a parasztokat vizsgálta, és így a meghatározó külső tényező az állam és a kapitalista rendszer volt. A korszakban már tapasztalható általános környezeti válság mélyülése nagyban hozzájárult az ökológiai szemlélet erősödéséhez. Ez az az idő, amikor Magyarországon is a kutatás homlokterébe kerül e probléma. Például Gunda Bélára már egyetemi tanulmányai alatt nagy hatást gyakorolt az újszerű gondolkodásmód. Egyik első tanulmánya a nagyalföldi pásztorkodás „antropogeográ-fiájáról" ékesen bizonyítja, hogy „...nem volt szüksége a kulturális ökológiai módszer megismeréséhez ahhoz, hogy vallja, a környezethez való alkalmazkodás különféle jelenségek és folyamatok elindítója a kultúra egészében és részeiben." (Sárkány 1997. 429.) Tálasi István 1948-tól egyetemi előadásaiban, illetve 1952-től tanszéki programjában is rámutat a kérdés jelentőségére (Tálasi 197980.). Tanítványa, Andrásfalvy Bertalan, a természetes vizek által járt települések lakosságának folyamszabályozások és lecsapolások előtti életmódjára és környezethez való alkalmazkodására, valamint a változásból eredő társadalmi és ökológiai problémára hívta fel a figyelmet, már az 1960-as évek közepétől (Andrásfalvy 1964, 1973.). A környezet által meghatározható kultúra a Magyarság Néprajzának előkészületein munkálkodókat is foglalkoztatta (Paládi-Kovács 1980.), és ez a szellemiség hatja át Hoffmann Tamás munkáit is (Hoffmann 1998.). 131