Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Városi Ágnes: A Zemplenszky fazekas-kályhás család Magyaróváron

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULNIA! ; sütő és a csibeitató gyártására maradt igény. A használati eszközöket korszerűbbek, vagy tartósabbak váltották fel - a kerámia főzőedények főként a tüzelőberendezések változása miatt koptak ki a használatból, a dísztárgyakat a kőedény és a porcelán szorította ki hosszú időre. A kereslet csökkenése tartósnak bizonyult, s a népi kerámia díszítőfunkciót betöltve is csak a század második felétől vált szélesebb körben népszerűvé. A gyár továbbörökítését az 1913-ban született fiúgyermek, Zemplenszky Gyula (1913-1987) biztosította. (5. kép) Sajnos ő későn felismert csípőficama miatt korongozást nem tanulhatott. Apja mellett elsajátítva a kályhásságot, együtt dolgoztak a '20-as '30-as évektől egészen annak haláláig, 1954-ig. Ebben az évben kért és kapott iparengedélyt Zemplenszky Gyula. A műhely azon kevesek közé tartozott, melyet nem államosítottak, de a háború utáni évek bizonyos fokú visszaesést hoztak számára is. A változó divat, a megszorító intézkedések folytán átalakuló értékrend a kályhatípusok formai elszegényedéséhez vezetett. A szakma fejlődését a szakoktatás sem segítette, változatlan tartalommal jelentek meg a tankönyvek, jelezve egyben a technikai fejlődés ütemét is. Az egyszerű kályhatípusok alig tették lehetővé a formai és díszítménybeli variálódást, háttérbe szorult a művészi igényesség. A háború előtt a nagypolgárság számára gyártott különleges mázakkal és formákkal megjelenő kályhák, mint a pazarlás és fényűzés jelképei szinte teljesen eltűntek. Ugyanakkor az '50-'60-as években a cserépkályhák szerepe szinte kizárólagossá vált a lakások és intézmények fűtésében, tehát gazdaságilag mindenképpen fellendülést hozott ez az időszak, a műhely korszerűsítésére is újabb lehetőségek nyíltak. A biztos bevételt nyújtó kályhaépítések és -karbantartások mellett, tovább készülhettek a virágcserepek és más, mintadúcok alapján előállított használati kerámiák. A műhely helyzetének változását jelzi ugyanakkor, hogy Zemplenszky János eleinte 3-5 embert tudott foglalkoztatni, főként a formázásban, kályhaépítésben, nagyobb megrendelések esetén a javításokban, de a '30-as évektől már kizárólag a kályhás szakmában. Fia ellenben már alkalmanként is csak 2-3 embernek tudott munkát adni, akik tanoncként kerültek hozzá, s miután felszabadultak rövid ideig még nála maradtak segédként. A lassanként csökkenő kereslet miatt azonban, a '70-es évekre gazdaságtalanná vált a nagyméretű fatüzeléses kemence használata, már csak évente egyszer, nyáron rakta meg a télen előállított csempékkel és agyagáruval. A helyette üzembe helyezett villamos kemence működtetését ő már nem tanulta meg, ez az új generációra marat. 5. kép Id. Zemplenszky Gyula kemencerakodás közben (1982) 124