Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Enzsöl Imre: A Moson megyei tejszövetkezetek a dualizmus idején

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK vánalmainak megfelelőbbé s így jövedelmezőbbé is tegyék." (Jelentés 1903. 43.) Az egylet legfontosabb problémája a minél több és jobb minőségű tej előállítása volt. Ezt pedig csak fajtacsere és keresztezés útján lehetett javítani. Nagy szolgálatot tett állatorvosként Újhelyi a tejszövetkezeteknek is a tüdőgümőkór visszaszorításával. A jobb vagy import tenyészállatok ugyanis erre fokozottan fogékonyak voltak. a./ Az állomány feljavítása A szebb küllemű szarvasmarhákat díjazásokon értékelték. (Ebből ki voltak zárva a minisztérium által adományozott fajtatiszta községi bikák.) Ezt (is) évenként más tej szövetkezeti községben rendezték. Kezdetben a helybeli állományból válogattak, de az idő elohaladásával a versenyekre a községek többségéből vittek tenyészállatokat. 1896-ban határozták el a verseny megtartását, majd minden évben megrendezték, ezáltal igen népszerű lett, nevelő, fejlesztő hatása egyre inkább kiteljesedett. Előzőleg Újhelyi megtekintette a Sopron és Vas megyei egylet díjazását. (Kecskés-Mikó 1978. 107.) Az első díjazást Magyaróváron tartották 1898. szeptember 20-án. (Újhelyi 1899.) A bírálat rendszerét Újhelyi továbbfejlesztette és a majdan az eladásoknál használandó, katalógusszerű, írott szempontrendszerig jutott el. (Kecskés 1991. 93.) Eszerint a kort, a leszármazást, a marmagasságot, az övméretet értékelték a bikáknál. Ezt akkor már fotóval is kiegészítették. A díjazásokat és az eladásokat Újhelyi vezette és mindenben döntő szava volt. Az ilyen alkalmakat sokszor előadásokkal zárta a szép számban összegyűlteknek. A díjazott bikák, tehenek és üszők természetesen törzskönyvbe kerültek (ha még nem voltak benne), így értékük is emelkedett. A díjazásokat fontosnak tartották, mert már 1898-ban 5 helyen tartottak díjazást, de ezek éves száma később a tucatnyit is megközelítette. A bíráló bizottságba fokozatosan a kistenyésztőket is bevonták. A díjazások értéke 2-10 korona volt, ami akkor elég jelentős pénznek számított. (Jelentés 1898-1914.) Minőségi bikák beszerzésével és jól tejelő tehenek szervezett importjával igyekeztek elérni az állomány pirostarka egyöntetűségét. Az egylet megalapítása előtt a szomszédos megyékben, főleg Sopronban szebb és jobb volt az állatállomány. Ennek a megváltoztatását fokozatos és kemény munkával érte el az egylet. Ennek eszköze a svájci apa- és anyaállat importon kívül a tenyésztés volt, hiszen a drága importot pénzügyi lehetőségek határolták be a kistenyésztőknél. Először a megfelelő üszők nevelése bontakozott ki Újhelyi tanácsai nyomán. Az ő felfogása volt akkoriban a legkorszerűbb, mindenesetre igen eredménycentrikus. A Mosón megyei tehénállomány fejési adatai több mint megháromszorozódtak (3000 liter feletti átlag), és az ország egyik legértékesebb kisgazda tehénállománya jött létre, többször túlszárnyalva uradalmi törzstehenészetek eredményeit. Az apaállatok nevelésére is buzdította Újhelyi az egyesületi tagokat (Jelentések 1903. 11-13.) A jó bikák nevelése nem elsősorban eladásra történt, hanem az állomány további javítására. Ugyanis a jó tejelő elődöktől származó bikák ezt a képességet átörökítették. így nem csak az országos rekord tejelő teheneknek, de a jó bikáknak is nagy ára lett. 110