Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Enzsöl Imre: A Moson megyei tejszövetkezetek a dualizmus idején

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK 2. A megindulás A megindításban nem lehet eléggé hangsúlyozni Újhelyi Imre szerepét. Német származása (dunapataji születésű) alkalmassá tette, hogy a megyei német gazdákkal is jól kommunikáljon. A két intézetet, a Magyar Királyi Tejkísérleti Állomás (1903) és Állatgyógyászati Állomás (1891) megalapítása és ottani kutatásai mellett is elég időt szánt a községekben végzett felügyelő, gyógyító, tanácsadó munkára. Nem bújt a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia rendes tanári katedrája mögé, hanem saját hasznosságát a tágabb gyakorlatban is megmutatta. Vasárnap délutánonként kávéház helyett is parasztjai közé ment. (Kecskés-Mikó 1978. 38.) Az egylet szervezését, a gazdasági egyletek többségéhez hasonlóan, előadások tartásával indította el. Az induláshoz Mosón vármegye (1000 Ft) és a Földművelési Minisztérium (590 Ft) is adott segítséget, az utóbbi ezt később nem ismételte meg, de a vármegye igen. (Kecskés 1991. 90.) A vállalkozásba lényegében mégis pénz nélkül kezdtek bele, számítva a gazdákra. Fontos tényező volt Mosón megye azon természetföldrajzi adottsága, hogy széles - a vizekre menő legelőkkel, rétekkel és kaszálókkal rendelkezett, ami kedvezett a nagyállattartásnak. Korábban ezt széna exportjára fordították, s a heidebauerek jelentős szerepet töltöttek be a bécsi szénapiac (Heumarkt) ellátásában. 1855 óta megvolt az elvi lehetőség, hogy a megyéből a friss tejet korán reggel az osztrák fővárosba szállítsák, különösen a vasút menti és közeli községekből. Ezt használta ki a Habsburg Főhercegi Uradalom. A kedvező földrajzi helyzet is segítette a Mosón megyeieket. Az 1896-ban épült Pozsony-Szombathely vasút további községeket kapcsolt a forgalomba és a másodlagos piachoz, Pozsonyhoz. A mezőgazdaság a megyében egyébként tradicionálisan elég magas szinten állt. (Major 1886.) Ez az átlagos mutatószámokból is így tetszett ki, de ez nem mutatta az eltérő fejlettséget. S főképpen a továbbfejlődésnek nem látszott prioritása, ami a kisgazdák nagyobb tömegeit is megmozgatta volna. A Mosonmegyei Gazdasági Egylet viszonylagos sikertelenségének is ez volt az oka. (Enzsöl 1997. 229.) Újhelyi azonban tudta, hogy csatlakozni kell a Nyitrától Torontálig terjedő karéjhz és át kell térni a tejgazdaságra. Az adottságok, piaci lehetőségek, tudományos háttér is megvan, csak összefogás kell. Újhelyi a Mosonmegyei Lapok 1896. július 12. számában szólította fel szövetkezésre a megye szarvasmarha tenyésztőit. A szövetkezés célját a későbbi alapszabállyal lényegileg egybehangzóan írta le. A legfontosabb pontok: 1. Szövetkezés által megfelelő simmenthali piros-tarka bikákhoz és állományhoz lehet jutni, ami növeli a tejelőképességet. 2. Egységes, célirányos eljárás a tenyészállatok megválasztásánál. 3. A tenyészállatok rendszeres törzskönyvezése. 4. Előadások és állatszemlék tartása. 5. Az állatok és termékek előmozdítása és közvetítése. Újhelyi a Magyaróvári Szarvasmarha-tenyésztési (később Szarvasmarha Tenyésztő) Egyesületet kezdettől gyűjtőegyletnek szánta. (Újhelyi iratok I. Ltsz: 227.) Az egyesület a magyaróvári „Fekete Sas" szálló nagytermében alakult 1896. július 19-én. Első elnöke Eckhard Ferenc neves helyi tenyésztő lett, később Szontagh Jenő főispán váltotta őt ebben a tisztségben. Két alelnökből, a felügye108