Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Perger Gyula: Szent, kép, kultusz. Megjegyzések Szent Vendel magyarországi tiszteletének kérdéséhez kisalföldi példák alapján

PERGER GYULA __ _ SZENT. Kflg KULTUSZ A szent képe Az életrajzból eredeztethető ikonográfiái megfogalmazások „gyökerei" már a rövid summában olvashatók. A szerző szerint Vendelt három arany királyi korona illeti meg, hiszen „királyi vérsége" Anglia, Skócia és Hibernia

10 uralkodójává teszi. Élete pedig hármas diadal: a világ, a test és az ördög „meg-győzése". E barokk szimbolikus képsor, a két „háromság" tökéletessége tetten érhető ugyan az ábrázolásokon, de igazából - lévén Szent Vendel a jószágok és állattartó gazdák patrónusa - a már közkeletű Jó Pásztor előképéből többet meríttek a rézmetszők, szobrászok és képírók, mint a közérthetően kevésbé megfogalmazható példázatokból. Filó Károly, Szent Vendel élettörténetét népszerűsítő füzetében, a XX. század elején szinte összefoglalja mindazt, amit a szent megjelenítéséről tudhatunk. „Szent Vendelt a képeken háromféleképen szokás ábrázolni - írja. 1. Mint vadonban ülő ifjút, kinek lábainál korona és címer fekszik. Oldalán tehéncsorda legelész, melyet juhászkutya őriz. 2. Mint barátosruhában levő ifjút, ki kezében pásztorbotot tart. 3. Mint bárányokat legeltető ifjút, kezében pásztorbottal, oldalán tarisznyával. Lábánál királyi korona hever. Ezekből az ábrázolásokból láthatjuk, hogy legtöbbnyire mint pásztort festik őt, nem pedig, vagy csak ritkán, mint bencésrendű apátot. Történik ez azért, mert szent Vendel hűséges pásztor volt, kinek gondossága által szépen tenyészett a nyáj."

11 Legkorábbi ismert magyarországi ábrázolásain, mellékalakként, társpatrónusként láthatjuk Szent Lénárd mellett. így az 1746-os jószágvész idején a kőszegi katolikusok által, a rőjti csodatevő szűzanyának felajánlott votívképen, vagy az 1765-ben festett mosonszentjánosi fogadalmi képen. Mindkét esetben tetten érhető az a folyamat - legalább is annak egy állomása -, ahogy Vendel a jószágok és állattartók patrónusként egyenrangú társa lesz Lénárdnak, majd fél évszázad múltán átveszi annak szerepét (Bálint 1977). Vendelt már e képeken is azon attribútumokkal látjuk, melyek napjainkig felismerhetővé teszik alakját. A kőszegi képen a felhők közt megjelenő, mezítlábas, térdeplő szent mögött szarvasmarha pihen. Vendel imára kulcsolt kezében pásztorbot, oldalán tarisznya. Dicsfénnyel övezett fejével fölfelé tekint, arcával a Mária kegykép felé fordul. A hasonló megfogalmazású, 1765-ös szentjánosi votívkép Vendel-pásztor alakja nem imádkozik, hanem jobbjával a kép alsó mezejére festett nyájra és csordára mutat, kérve a központi alakként megfestett Celli Mária segítségét, védelmét, (lásd hátsó borító) Szent Vendel juhászlapátos/pásztorbotos alakként tűnik fel a XVIII. századi oltárszobrokon,

12 metszeteken is. A kisnyomtatványokon az álló, vagy árnyékban pihenő alak mellett legelésző juhok, delelő szarvasmarhák láthatók. E képtípusok imalapon, ponyvacímlapon való alkalmazását egészen a XX. század elejéig nyomon követhetjük. A dúcok hosszú idejű alkalmazását nyílván elősegítette, hogy a címlap, felirat függvényében mind Vendel, mind a Jó Pásztor megjelenítésére alkalmazhatók voltak. (2-3. kép) E nyomdai takarékosság egyik jellemzője, hogy „szükség esetén", az ökör, mint mindig jelenlévő attribútum alapján, Szent Lukács képe is rákerülhetett a Vendelhez címzett ponyvákra. (4. kép) A legkorábbi, 1775-től ismert nagyszombati metszet - mely pásztorként és remeteként mutatja Vendelt - leegyszerűsített változatokban a XIX. század végéig használatban maradt. 53