Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Zsámbéky Monika: Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc mint az emberiség szószólói egy barokk festmény kapcsány

ARRABONA 2004. 42 / 1. SZENT-KEP-KULTUSZ rendalapító templomban vagy templom előtt áll, egymás felé fordulva üdvözlik egymást, kezet fognak vagy összeölelkeznek. Ezek a festmények inkább a „Mária és Erzsébet találkozása" képtípusra vezethetők vissza. Feltehetjük a kérdést, hogy a két személy a valóságban találkozott-e egymással? A források szerint igen, 1218-ban találkoztak, amikor Domonkos elment Assisibe a ferencesek káptalanjára (Puskely 1995, 224). A két rend hagyománya szintén őrzi a rendalapítók találkozásának történetét. Szent Ferenc legendájából ismert, hogy Rómában találkoztak, amikor Ferenc már életszentség hírében állt. Domonkos egy kordát, derékkötőt kért Szent Ferenctől, aki előbb vonakodott a kérés teljesítésétől, de végül engedett neki, Domonkos a kordát a fölső ruhája alatt hordta ezután. A szombathelyi festmény előzményét azonban Szent Domonkos élettörténetében találjuk meg. 1215-ben, amikor III. Ince pápához Rómába ment, látomása volt. A haragvó Krisztus jelent meg előtte, amint három villámköteget (lándzsát) készül a bűnös emberiségre hajítani. Szűz Mária azonban eléje állt két férfival, és azt mondta, hogy ők majd engesztelést adnak a világ gonoszságaiért. Az egyik férfiban Domonkos magára ismert, a másikkal pedig másnap a Szent Péter bazilikában találkozott, ő volt Assisi Szent Ferenc. Ez a legenda bekerült Jacobus de Voragine Legenda Aurea-jába már 1264 előtt. A két szent találkozásának hagyományát őrizték az utódok is. Szombathelyen a domonkos és ferences szerzetesek a két alapító ünnepnapján kölcsönösen meglátogatták egymást. Az ebédlőben a domonkos elöljáró és egy ferences atya a hálaadó oráció után egymás mellett állva közösen énekelték: „Apostolicus Dominicus et Seraphicus Franciscus: ipsi nos docerunt Legem tuam, Domine".

2 Ezt a jelenlévők mind megismételték és a „Laudate Dominum gentes" kezdetű zsoltárt énekelték, de minden versszak után megismételték a jelzett antifónát.

3 A tárgyalt festmény alapgondolata tehát az, hogy a bűnös emberiséget Krisztus el akarja pusztítani, de Mária könyörgésére és Szent Domonkos valamint Szent Ferenc közbenjárására az emberiség megmenekül. A szentek, és különösen Szűz Mária, mint a legfőképpen tisztelt szent alakja nagyon korán megjelenik a keresztények gondolatvilágában, mint közbenjáró, szószóló. Mária oltalmazó anyai szerepe már 300 körül olvasható a legkorábbi Mária-imákban: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent anyja!" A középkorban gyakran találkozhatunk Köpönyeges Mária ábrázolásokkal, amelyben Mária védelméért esedeznek a hívők, Krisztus kiengeszteléséért Máriához könyörögnek a bűnösök. A Mária-tisztelet a barokk korban új lendületet kapott, a törökellenes harcok idején a Segítő Szűzanya, mint a keresztények védelmezője bukkan fel. Itt csak utalunk a sok csodatévő Mária-képre, amelyekről a XVII-XVIII. században számos másolatot készítettek. A protestánsok és a katolikusok vitájában az egyik vitatéma a szenttisztelet kérdése volt. A pápisták túlzott szent- és ereklyetiszteletét az újhitűek bálványimádásnak tartották, ami ellen a katolikusok a leghatározottabban tiltakoztak. Pázmány Péter több ízben utasította vissza a bálványimádás vádját, a Tridentinum alapján fejtette ki álláspontját, hogy a szenteket tisztelet illeti, nem imádás. Közbenjárásukat kérhetjük, hogy imádkozzanak értünk. 1606-ban megjelent imádságos könyvébe ilyen könyörgéseket jegyzett föl a hívek számára: „Örök mindenható Isten, hallgasd meg könyörgésünket, és adjad, hogy a mi üdvözítőnk szent anyjának, az apostolok, mártírok, hitvallók, szüzek és minden választottak könyörgése, minket szüntelen vigasztaljon, hogy akik az ő innnepiket tiszteljük, segítségekbe is részesüljünk. A te szent fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által..." 34