Arrabona - Múzeumi közlemények 42/1. - Szent-kép-kultusz. Tudományos konferencia Győr, 2001 (Győr, 2004)

Kostyál László: Paul Troger és tanítványai a Nyugat-Dunántúlon

ARRABONA 2004. 42/ 1. SZENT KÉP-KULTUSZ hazánkban az első helyen sümegi freskóit - égő tüzű színezés, merészen éles fényárnyék kontrasztok, légiesen könnyed, ugyanakkor erőteljesen expresszív, gyakran megnyújtott figurák és bravúros komponáló készség jellemzik. A sümegi képek roppant kisugárzó erővel bírtak, alig egy-két év múltán már másolták őket (így egy máig ismeretlen festő Balatonkeresztúron, majd Johannes Pöckel Szécsiszigeten, és mások is), nem csak kompozíciójukat, hanem stílusukat is (pl. Felix Ivo Leicher). 1765-ben a Fertő tó melletti Féltoronyban a Harrach birodalmi grófi család kastélya dísztermének mennyezetére festette meg Maulbertsch Apolló diadalát, ami a korszak egyik legnépszerűbb világi témája volt. Ezt követően a Nyugat-Dunántúlra újabb hét év után, 1772-ben tért vissza, amikor a győri székesegyház ugyancsak krisztológiai témájú freskóegyüttesét festette. A ciklus félbe maradt, befejezésére csak 1781-ben kerülhetett sor. A Mária mennybevitelét ábrázoló főoltárkép inspiratív hatása a térség számos oltárképén megfigyelhető. 1782-ben az 1777-ben alapított Szombathelyi Egyházmegye első püspöke, Szily János megbízásából festette ki az újonnan épült püspöki palota dísztermét Savaria múltjából vett történelmi jelenetekkel, mennyezetét allegorikus ábrázolással. 1791-ben a főoltárképet (Vizitáció) és több mellékoltárképet festett a szombathelyi székesegyházba. Néhány évvel később megbízást kapott Szilytől a mennyezetképek elkészítésére is, de ennek a megbízásnak már csak részben tehetett eleget. Halála után vázlatait tanítványa, Josef Winterhaider (1743-1807) ültette át a katedrális mennyezetére. Maulbertsch számos helyen dolgozott még hazánkban. Kiemelkedő művei közé tartoznak többek között a váci székesegyház, a pozsonyi prímási és a kalocsai érseki palota freskói. Pályájának stiláris íve az 1750-1760-as évek franciás, könnyed rokokójától a századvég szárazabb, kimért, klasszicizmusba hajló későbarokkjáig húzódik. Művészi zsenijét pályatársai irigyelni vagy lebecsülni tudták csak (amint ez például Dorffmaisternek Szily püspökhöz írt, öntudatos leveléből is tükröződik, amelyben magát Maulbertsch elé helyezi), megközelíteni nem (Barokk 1993, 267-268). A féltoronyi kastély dísztermét ékesítő Maulbertsch mennyezetképpel megegyező témájú freskót festett 1764-1766-ban - azzal egy időben - Tróger egy másik tanítványa, Joseph Ignaz Mildorfer (1719-1775) Eszterházy „fényes" Miklós herceg megbízásából a fertődi „magyar Verszália" dísztermének boltozatára (3. kép), egy másik, Szent István korona-felajánlását ábrázoló kompozíciót pedig ugyanitt a kápolna mennyezetére. (4. kép) Az innsbrucki születésű Mildorfer 1740től volt a bécsi akadémia növendéke, két évvel később ugyanitt pályadíjat nyert, 1751-től már az intézmény tanára lett, professzortársa korábbi mesterének. Mint freskó- és oltárképfestő Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, valamint Magyarországon szerzett megbecsülést. Régiónkban már az 1750-es években megjelent, ekkor festette a soproni Szentlélek templom A Szentlélek eljövetelét megjelenítő főoltárképét és Piéta-oltárképét. Hazánkban lévő munkái közül a máriavölgyi templom mennyezet- és a gácsi kapucinusok oltárképei elpusztultak, ugyanitt azonban megmaradtak a kastély dísztermének freskói. Ugyancsak Eszterházy-megbízásra festette a család pápai kastélya kápolnájának falképeit, illetve a pálosok megrendelésére sasvári templomuk oltárképét (Barokk 1993, 286-287; 290-291). Mildorfer Maulbertschnél öt évvel idősebb volt, ám jóval rövidebb életpálya adatott neki. Fiatalkori művei (pl. a hafnerbergi kegytemplom freskói, 1743) erőteljesebben igazodnak Tróger festői felfogásához, a rokokó lazább előadásmódjához az 106