Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Székely Zoltán: A győri vár reneszánsz kapui

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK kerek számára is használható főkapu, amely íves lezárást kapott. Kétoldalt egy-egy alacsonyabb - a középső nyíláshoz képest félmagasságú - gyalogosoknak szánt, egyenes záródású kaput képeztek ki. Ezek közül az északit utólagosan elfalazták, mivel a közlekedés számára egy is elég volt. Az oldalsó kapuk felett egy-egy azonos magasságú, íves zárású vakmező került kiképzésre. A nyílásokat keretező falsávok felső sarkaiban a már említett felvonóhidak láncainak kivezető nyílásai látszanak. A pilaszterek illetve a mögöttük lévő falsávok rusztikás kialakítást nyertek, míg a közöttük lévő falmezőket pontosan illesztett kövekből rakták: erre utal, hogy a felvételi rajzon a fugázatot csak halvány, szaggatott vonalak jelzik. A külső homlokzat közel 13 m széles volt, teljes magassága meghaladta a 9 métert, a zárópárkányig számolva a 6 métert; a középső kapu-nyílás több mint 4 méter magasra emelkedett. A Fruman-féle felvételi rajznak köszönhetően ismerjük a Bécsi-kapu város felőli homlokzatát is. Ez 31 méteres szélességével kétszer akkora volt, mint a külső. Nagy, szabályosan faragott kváderkövekből rakott fala magas lábazati sávon emelkedett és kis kiülésű párkányzat zárta le. Az öt kapunyílás magassága a szélek felé fokozatosan csökkent, bár a vállkövek mindegyiknél azonos szintben helyezkedtek el. A másodikat és negyediket egy-egy csekély kiülésű rizalit foglalta magába, amely némileg oldotta a homlokzat síkszerűségét. Ezekben a kapunyílások palladianaszerű kiképzést kaptak: az archivolt szabadon álló, toszkán fejezetes sima testű pilléreken nyugodott; felettük egy-egy, vízszintesen elnyúló tábla mélyedt a falba. APalladio-motívum révén a kapu város felőli homlokzata nyitottabb jelleget nyert. A dél felé néző Fehérvári-kapu - amelynek csupán a külső homlokzatát rekonstruálhatjuk a fennmaradt ábrázolások segítségével - szintén fehér mészkőből épült: az 1674-es Őrangyal-freskón is jól elkülönül világos színével a várfalaktól. Egyetlen nagy, lovasok és szekerek számára is járható nyílása volt, amelyet két oldalról egy-egy féloszlop kísért. Kialakításukról az 1757-es rajz tájékoztat, amely szerint alacsony lábazatról indultak, testüket erőteljes rusztikázás borította, toszkán vagy dór fejezettel. Az Őrangyal-freskón a boltív feletti kör alakú, kiemelkedő világos folt bizonyára a kapucímert jelzi; az 1757-es rajzon ez hiányzik, helyén a római számokkal írt, a rajz készültét jelző 1757-es dátum látható. Apárkányzaton a féloszlopok tengelyében egy-egy csúcsos sisakú, kisméretű őrtorony emelkedett. A kapu fölé az 1674-1732 közötti időszakban egy alacsony tornyot építettek, amely azonban érintetlenül hagyta annak eredeti, XVI. századi architektúráját: legalábbis erre látszanak utalni az 1674-es és az 1757-es ábrázolásokon megfigyelhető egyezések. A legkevesebb értékelhető adattal a Vízi-kapuról rendelkezünk. A XVIXVII. századi metszeteken a kapu felett egy toronyszerű épület emelkedik: 88