Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Dr. Czigány Jenő: Adatok a jelképes koponyalékeléshez

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK léseket, elsősorban női egyedeken. A vésés és kaparás mellett feltételezték a defektusok létrejöttében az égetést vagy maratást, de a beavatkozások valódi okát nem tudták kulturális, religiosus, vagy orvosi szokásokkal magyarázni. Grynaeus T. (Grynaens 1996), aki a Kárpát-medencéből 157 jelképes és 68 valódi koponyalékelés adatait gyűjtötte össze, figyelemre méltó kérdéseket vet fel. Összefüggésbe hozható-e a kétféle trepanáció egymással? Ugyanis több koponyán fordult elő jelképes és valódi lékelés együttesen. Ezt milyen célból végezték? Megállapítható volt ezen koponyák esetében, hogy a jelképes lékelés mindig a korábbi eredetű. A hazai anyagban a jelképes trepanációk ötször gyakrabban fordulnak elő, mint a valódi trepanációk. Ugyancsak sajátságos, hogy a beavatkozás maga, valamint azok kivitelezői valamilyen kapcsolatban lehettek a pogány hitvilággal, mivel a kereszténység megerősödésével az eljárás teljesen eltűnik hazánk területéről. Az elmondottakat összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg: 1.) Nem ismert a jelképes koponyalékelések alkalmazásának pontos magyarázata, hiányosan ismertek ennek társadalmi, szokásjogi vagy vallási vonatkozásai. 2.) Nem ismert, csak nagyrészt feltételezhető a kivitelezésének módja. Bár a vésés, a külső koponyalemez kipattintása tűnik a legvalószínűbb eljárásnak, az égetés vagy a több alkalommal történő maratás sem kizárható. A beavatkozás helyén lévő csontelváltozások nem adnak erre pontos választ. A röntgen és CT vizsgálat sem egyértelmű ilyen irányban. A koponyacsont belső lemeze, a lamina interna a vizsgált esetekben semmiféle kóros reakciót nem mutatott a beavatkozás ellenoldali helyén. 3.) Bár a jelképes trepanációju koponyák jelentős részénél hiányzott a postcranialis csontváz, a meglévő csontoknál, a vázcsontokon nem volt kimutatható olyan pathologiás eltérés, mely esetlegesen igazolta volna az eljárás orvosi értelmezését. 4.) Külön magyarázatra szorul a jelképes és valódi koponyalékelések együttes előfordulása. A lelőhely és a lelet részletes leírása Lébény községtől ÉNY-ra a Kaszásdomb területén 1991-92-ben dr. Tomka Péter és régész csoportja 10-11. századi árpádkori temetőt tárt fel (Tomka P. 2000). Ennek a temetőnek a 44. sz sírjából egy valódi koponyalékelést mutató női koponya kerül elő (Czigány J. 2000), a 17. sz. sírból pedig jelen leírásban szereplő női koponya volt megtalálható, amely a jelképes trepanációra utaló, koponyatetőn elhelyezkedő csontvályulatot mutatja. 58