Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

In memoriam Czigány Béla - Tóth László: Czigány Béla életújta (1901–911)

ARRABONA41.2003. IN MEMÓRIÁM... A tanítói hivatást a Fejér megyei Csákváron kezdte, majd Csornára került néptanítónak. 1928-ban Koroncóra helyezték, családi gyökerei is ide kötődtek. Őrá is nagy hatást tettek Koroncó és környékének igen gazdag régészeti lelőhelyei, s elhatározta, hogy szakkörszerű keretek között tanítványaival a felszínen lévő leletanyagot összegyűjtik. Úgy gondolta, hogy a történelmi régiségek megmentésével hasznos szolgálatot tesz az egyetemes magyar kultúrának, egyben rendben összegyűjtve szemléltető eszközei lesznek az iskolai történelem oktatásának. Ugyanilyen lelkesedéssel gyűjtötte a községben fellelt helytörténeti és néprajzi tárgyi anyagot is. Vérbeli néptanítóként kórust vezetett, Ebenhöch Ferenc nyomdokain járva kutatta Koroncó történetét, melynek eredményeiről cikkeket írt és előadásokat tartott a falu lakosságának .Tanulmányban feldolgozta Koroncó község népi temetkezési szokásait. Tíz év után, 1938. november l-jén került Győrbe, az újvárosi elemi iskolába (Kossuth Lajos u. 13). Alig kezdte el hajdani iskolájában az oktatást, többszöri behívó után 1940-45 között különböző katonai alakulatoknál teljesített hadi szolgálatot. Öt év után, a leszereléskor újólag jelentkezett iskolájánál, másnap már elkezdett dolgozni. 1946. január 1-től a Győr belvárosi fiúiskolába (ma zeneiskola) helyezték oktatónak. Két év után, 1948. június 24-én a Győr-szigeti általános iskola igazgatójának nevezték ki, ahol tíz éven át 1958. szeptember l-ig irányította a tőle megszokott alapossággal az intézményt. Ekkor múzeumi kezdeményezésre a Győr Városi Tanács és a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztálya közös megállapodása szerint a győri Péterffy Sándor utcai iskolába osztották be óraadó nevelőnek. Ezzel megvalósulni látszott az általa szorgalmazott azon megoldás, hogy a pedagógiai hivatás gyakorlása mellett hivatásszerűen (főállásban) végezheti a történeti múlt kutatását. Heti óra beosztása így alakult: 10 óra tanítás az iskolában és 38 óra kutatás, tudományos munka a Xántus János Múzeumban, mint helytörténészmuzeológus. Ezután már több időt tudott fordítani a múlt tudományos vizsgálatára és szenvedélyesen gyűjthette a muzeális emlékeket. 1945 után megalakult a győri városi múzeum mellett működő tudományos munkaközösség, melynek kezdetektől tagja volt és mint szakértő a győri és Győr környéki helytörténeti és néprajzi kérdésekben szakvéleményt ajánlott a múzeum és a város vezetésének. Még korábban 1952. június 29-től július 26-ig Szegeden, 1953. július 1-től 31-ig kitüntetéssel elvégezte a Népművészeti Intézet által a pedagógusok számára rendezett néprajzi-népművészeti tanfolyamokat. 1958 után a tanítás mellett elmélyülhetett a muzeológiai disciplinák (történettudomány, numizmatika, filatélia, etnográfia) művelésében. Neki azonban nem az elmélet volt az erőssége, sokkal nagyobb tehetséget árult 347