Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Muzeológia - Aszt Ágnes: A múzeumi kommunikáció lehetőségei és megvalósításának példái egy „kismúzeumban”

ARRABONA41.2003. MUZEOLÓGIA Múzeum restaurátorai látták el. Az installációs képanyag megszerkesztését Drimmer Péter informatikus (Budapest) és Baranyai István mérnök (Mosonmagyaróvár) vállalták, a meghívót egy helyi nyomda adta ki. Az enteriőrök felépítése Csillag József és Pinterics Ferenc fafaragók munkája volt. A kiállítás makettjeit a Múzeumbarátok Egyesületének elnöke, Németh Alajos készítette. A kiállítás kivitelezésének fizikai munkáit az ásatási brigádom tagjai, a „mosoni fiúk" végezték el. Mindezen, különböző területeken élő, és különböző területeken alkotó emberek munkáját úgy kellett összehangolnunk, hogy azok kiegészítsék egymást, megfelelő ütemezésben álljanak, és közben ne okozzanak fennakadást a múzeum mindennapi életében sem. Ebben a munkában Szeilerné Malek Éva gyűjteménykezelő volt a segítségemre. (5-6. kép) A kiállítás felépítésével párhuzamosan haladt a részletes biztonsági dokumentáció elkészítése is! Harmadik kiállításunk, mint fentebb kifejtettük, igen összetett célzatú volt. Mivel tapasztalataink szerint a látogatóknak igen kis száma olvassa el a hosszadalmas magyarázatokat, a hangsúlyt a vizualitásra fektettük, a háttér-információkat egy ingyenes leporellóban foglaltuk össze. A falakon képregényszerűen végigfutó fényképsorozat a lelőhely felfedezésének és feltárásának körülményeit mutatta be. A képek egy része ásatási dokumentációból kiemelt felvétel volt (tehát szakmai), más részük az ásatások mindennapjainak oldottabb pillanatait mutatták be. Az egykori (régészeti) és a mai (lakott) falurész együttes képei, a feltáráson talált kutyavázak illetve az ásatáson megfordult mai falusi ebek közös megjelenítése mind a múlt és jelen szétválaszthatatlanságát kívánta sugallni, illetve az egykori életet szerette volna emberközelivé tenni. A munkafotók a leletek előkerülésének izgalmas, ugyanakkor aprólékos, figyelmes és gyakran kimerítően fárasztó folyamatát mutatták be. Eszközeink bemutatását egy ásatási enteriőr berendezésével kezdtük, ahol látogatóink próbára tehették értékítéletüket és megfigyelőképességüket egyaránt. A második muzeológiai enteriőrünk egy berendezett restaurátorműhely volt, ahol a kerámiarestaurálás különböző fázisaival ismerkedhettek meg az érdeklődök. (7. kép) Elsősorban gyermeklátogatóink körében volt népszerű a hiányos és kép nélküli puzzle-játék, ahol Árpád-kori edénytöredékek válogatásával tehették próbára türelmüket. A T-betű átellenes oldalán felépítettük a László Gyula-féle fazekasműhely-rekonstrukciót (8. kép), amelynek polcain elhelyeztük a mosonszentmiklósi ásatás ép-, illetve kiegészített kerámialeleteit. Az enteriőr bejárható volt, a tárgyakat megfoghatták, felemelhették látogatóink. Kellemes tapasztalatunk, hogy a kiállítás félidejéig, vagyis az első három hónap folyamán egyetlen műtárgy sem sérült meg. A műhelyben látogatóink kipróbálhatták a kézikorong használatát, illetve összehasonlíthatták 335