Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Muzeológia - Aszt Ágnes: A múzeumi kommunikáció lehetőségei és megvalósításának példái egy „kismúzeumban”

ARRABONA41.2003. MUZEOLÓGIA Második kiállításunk a mosonmagyaróvári várjátékokhoz kapcsolódott 2002 augusztusában. A Várjátékokat a Tengri íjászszövetség rendezte, amelynek vezetője, Bognár Árpád kifejezetten felkért minket, hogy mutassuk be az általuk használt és viselt ruha- és fegyverzetrekonstrukciók eredetijét. Az egyeztető megbeszéléseken hamar világossá vált számomra, hogy kiállításunk nem csupán illusztráció kell, hogy legyen, de lehetőség, hogy felvegyünk egy odadobott kesztyűt is (a szövetség ugyanis alaptézisként hirdeti a „kettős honfoglalása-elméletet, illetve a szkíta /szittyahun-avar-magyar rokonságot). Ettől el lehet határolódni akadémiai fensőbbséggel, de be lehet mutatni az ellenkezőjét is, mint tudományos, de mindenki számára érthető alternatívát. Mi ez utóbbit választottuk, amely elhatározásban a szövetség támogatását is elnyertük, hiszen sem ők, sem mi nem provokációt láttunk ebben, s végső soron ők is, mi is tanítani és nevelni szeretnénk, a szappanoperák alternatívájaként értelmes, tartalmas kulturális szórakozást nyújtani a nagyközönségnek. Mivel a várjátékokat íjászversennyel egybekötve rendezték, úgy gondoltam, célközönségünk a versenyzőkből illetve a kora-középkori harcmodorhoz vonzódó közönségükből kerül ki. Egy mozgalmas rendezvényen részprogramként kiállítást javasolni nem tűnik reálisnak, hacsak nem tesszük a kiállítást valóban eladhatóvá. Ez jelen esetben nem anyagilag értendő, hiszen kis tárlatunk megtekintése ingyenes volt, sőt aznap, a várjátékokra váltott belépőjegy belépőként szolgált a Hansági Múzeum valamennyi állandó kiállítására is. Az eladhatóság itt a téma és a tárgyak eladhatóságát jelentette. Két zárható vitrinbe az avarkor és a kora Árpád-kor legszebb, lehetőleg nemesfémből készített tárgyait helyeztük el, különös tekintettel a fegyverekre, és a gazdagabb harcosok ékszereire. Kiállításunk címével is utalt erre, valamint utalt nagyobb tájegységünkre, ezt a lokálpatriotizmust a rendezvény jellege illetve a megjelentek beállítottsága is megkívánta, így választottuk címnek "Az Aranykert kincsei"-i, amely címben az Aranykert nem az általánosan ilyen értelemben használt Erdélyre, hanem egy helyi népmondában megjelenő kifejezésre utalt. Ez egyúttal a kiállítás mottója is lett és a bejáratnál rögtön a látogató előtt szerepelt egy táblán. Bár az előkészületek során tudtuk, a bemutatott tárgyak rekonstrukciói a felvonuló harcosok viseletében szerepelni fognak, mégsem véltük haszontalannak, ha színes festményeken összefüggésükben is bemutatjuk tárgyainkat, amelyek egy-egy fekvőtárlóban heverve, többszörösen kiszakítva eredeti összefüggésükből igen elveszetten mutattak, hiába ragyogott a bordó bársonyon az arany. A festményeket L. Szikora Eszter restaurátor készítette el, minden ábrázoláson hangsúlyozva bemutatott leleteinket. Ez felmentett minket a hosszadalmas magyarázó feliratok elkészítésétől, a tárgymegnevezések - festményben' összefüggések pon331