Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Almási Tibor: A Patkó Imre Gyűjtemény (Salamon Nándor)

ARRABONA41.2003. RECENZIÓK hiányzó irodalomjegyzéket. A megjelenés időrendjében sorakozó tételek mennyisége nagy eltéréseket mutat. A válogatás, nyilván a felderíthető publikációk függvényében, lehet szerényebb avagy túlzottan bőséges. A címlista műfajilag változatos: kritika, publicisztika, katalógus, könyv, monográfia egyaránt szerepel a felsorolásban. Néha egészen friss források is említésre kerültek (Barta Mária, 1999.). Csak dicsérni tudjuk összeállítóját, aki igyekezett - ha született ilyen írás! - a győri szerzők idevágó írásaira felhívni a figyelmet. Általában is jellemző törekvése, hogy említést, utalást tesz a művészek esetleges győri kapcsolódásaira, ha nem is következetes e téren. Engedtessék meg néhány példa igazolásként! Czóbel életében utolsó kiállítása, Drozdik Orsolya abdai származása, Kassák pályakezdő léptei, Keserű Ilona képtári tárlata, Ország Lili gazdag anyaga a győri Kolozsváry-gyűjteményben (Bálint Endre, Román György ugyancsak), Szőnyi nádorvárosi falképe megérdemelné az említést. Ugyanez vonatkozik Konok első hazai bemutatkozására, a Műhelyben megjelent bemutató tanulmányra. A gyűjtemény katalógusok szemnek szóló, vizuális érdeklődést kielégítő tartozékát a képanyag jelenti. Fontosságukat e kötetben azzal (is) megerősíti a szerző-szerkesztő, hogy a legjelentősebbnek ítélt műveket a szövegek pároldalain helyezte el. Legalább egy-egy mű - ismét néhány kivétellel - minden művésztől helyet kapott, zömében azonos méretű fekete-fehér nyomat formájában. Ahol a belső arányok indokolják vagy reprezentatív darabokról van szó, akár több illusztráció képviseli a művészt. Swierkiewicz Róbert így jutott teljes joggal négy képoldalhoz, míg Barcsay, Korniss három-három művel az utóbbira példa. Nyilván anyagiak szabtak határt annak, hogy csupán tizenkét, a kollekció kiemelkedő alkotóit, életművük jelentős alkotását bemutató színes kép elhelyezésére nyílt lehetőség. A kiválasztás valóban értékes műveket preferál (Bartha, Egry, Kassák, Bálint), legfeljebb Halmy Miklós kiváltságát érezzük túlzottnak: a terjedelmes szöveg és bibliográfia mellett mindhárom munkája - egy színesben! - helyet kapott négy oldalon! (Kassáknak - öt művel! - egy-egy szöveg és képoldal jutott!). A külföldiek közül Sonja Delaunay és Ch. Lapique festménye fért el a „keretben". Végezetül néhány észrevétel a recenzens céduláiról! Patkó Imre gyűjteményének nyitottságát mutatja, hogy az „ismeretlenek" és a már említett „adathiányos" művészek mellett befogadott a szakirodalomban ritkán említett, alig ismert alkotókat s néhány ázsiai származású művészt is. Magyarokat (Deli B. Rózsi, Riez Béla, Sajó Ferenc stb.), elszármazottakat (Georges Csatho, Jankay Tibor) és külföldieket (Serge Charchhoune ukrán, Jaccard, Christian francia, Max Ernst amerikai felesége, Dorothea Tanning, Nguyen Sang vietnami) egyaránt. Feltűnően kevés az anyagban a szobrász. Szandai Sándor, akit pasztellje mellett domborításai reprezentálnak, 313