Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Almási Tibor: A Patkó Imre Gyűjtemény (Salamon Nándor)

ARRABONA 41.2003. RECENZIÓK Almási Tibor: A Patkó Imre Gyűjtemény (Xántus János Múzeum Győr, 2000.) Fél évtizede jelent meg — komoly szakmai-kritikusi figyelmet keltve —, a szerző gyűjteményismertető albuma. A terjedelmi korlátok szorításában megírt tanulmány illusztrációi csak ízelítőt adtak a Vastuskós-ház állandó kiállításának sokrétű, gazdag látnivalóiból. A kötet jelentőségét méltató recenziók írói — egyebek mellett a gyűjtő érdemeit, a kollekció értékeit európai összefüggésekben vizsgáló Bodri Ferenc — „egy mindent felmérő monográfia", de legalább egy részletes katalógus kiadásának szükségességét hangoztatták, példázódva más, hasonló léptékű hazai műgyűjtemények ismertetőivel. Bodri még címlap-ötletét is felkínálta a várva-várt kötet megalkotóinak. Almási Tibor győri művészettörténészi-muzeológiai munkásságának jelentős hányadát alkotja a Patkó Imre Gyűjtemény gondozása, feldolgozása és publikálása. Kutató figyelme minden, mégoly apró részlet feltárására kiterjedt. A munka közben összegyűjtött adatok, ismeretek egy részét a Kisalföld lapjain tette egy időben közzé. írásai néhány jelentősebb művész pályáját ismertették, fontosnak ítélt művek elemzését végezték el. A kitartást, hangyaszorgalmat, szakértelmet kívánó nyomozás, anyagrendezés eredménye e vaskos mű tárgy katalógus. Ugyan nem monográfia, de megközelíti a „mindent felmérő" teljességet, tartalmazza a gyűjtemény tárgyaival kapcsolatos valamennyi elérhető információt. Hatalmas vállalkozás gyümölcsét fogja egybe színes borítója, amely merítve Bodri ötletéből, Kondor Béla Darázskirály című főművét viseli emblémaként „homlokán". Belbecse, tartalma egyként méltó társává avatja a Vass-, Kolozsváry-, Deák-gyűjteményeket feldolgozó hasonló jellegű kiadványoknak. A kötet bevezető tanulmánya nagy vonalaiban megegyezik a korábban ismertetett „Egy ember egy gyűjtemény" szövegével. Most nagyobb teret szentel a műgyűjtés — ezen belül a XX. századi magyar! — történetének. Röviden jellemzi e nemes polgári szenvedély fényesebb, majd meg politikai gyanakvással kísért, illegalitással felérő korszakait. Kiemelkedő példaként minden periódusból említ gyűjtőket, Patkó Imre helyét az utolsó „nagy időszak" gyűjtői körében jelöli ki. Jóval részletesebb, bőven adatolt életrajzot olvashatunk ezúttal Patkó Imréről s nem hiányzik a szenvedélyében vele osztozó, a gyűjtemény sorsát elrendező Bíró Lívia bemutatása sem. Fokozatosan bontakozik ki a 310