Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Rencenziók - Domonkos Ottó: A magyarországi mesterlegények közép-európai kapcsolatai és szokásai a XV–XIX. században (Gráfik Imre)

ARRABONA 41.2003. RECENZIÓK Tény és való - s szaktudományos körökben szinte közhely, de a szélesebb olvasóközönség és főként a fiatalabb korosztályok számára nem eléggé tudatosult -, hogy: "A céhrendszer és a céhszokások világa Magyaror-szágot a 19. századig az európai iparos társadalomhoz kapcsolta, s ez a kapocs különösen a mesterlegények kötelező vándorlása révén legalább olyan fontos volt, mint a kollégiumi diákság peregrinációja. Mindkettő európai lépéstartásunkat, illetve az új tudományos, technikai ismeretek megjelenését, átvételét, az európai civilizáció követését segítette elő. A vándorló mesterlegények nemcsak szakmájuk fortélyát lestek el, fogásokat, technikai ismereteket tanultak, de nyelvismeretet is szereztek, a hazaitól különböző szokásokat ismertek meg, tágult a látókörük. A tárgyválasztás jelentőségét tehát nehéz lenne túlbecsülni." Ugyancsak egyetértően idézhetjük a hátsó borító azon megállapításait, melyek arra utalnak, hogy a szerző a magyarországi céhes élet kutatásának egyik legeredményesebb művelője, az ismeretek közzétételében pedig egyik legsokoldalúbb egyénisége. Leíró közlemények, tudományos elemzések, forrásközlések, szakbibliográfiák, összefoglaló feldolgozások, monográfiák, kiállítások, konferenciák, szerzői, szerkesztői és rendezői szerepvállalása fémjelzik Domonkos Ottó kutatói és muzeológusi munkásságát. Mindezek alapján nincs semmi túlzás abban, hogy: "A szerző a magyar kézműves-ipartörténet legelhivatottabb kutatója. Több évtizedes tevékenységének köszönhető számos kézműves mesterség, hangsúlyosan a szabók és a takácsok technológiájának és termékféleségeinek leírása. Munkái a különböző hazai és európai, elsősorban osztrák és német levéltárak forrásaira és néprajzi terepmunkára támaszkodnak, amelyek révén körvonalazódott a hazai céhes ipar európai kapcsolatainak története. Minden újabb tanulmánya, kötete, így jelen munkája is ennek a témának teljesebbé tételét szolgálja. A kötet hatalmas nyeresége a közölt térképsorozat. A vándorutak, szálláshelyek, szálláskönyvek térképeken történő elhelyezése a hazai mesterlegények európai kapcsolatait és a nyugati legények magyarországi tanulmányútjait tükrözi, a hazai és az európai kézművesség egykori szoros kapcsolatát dokumentálják. Ezeknek az összefüggéseknek a feltárása nélkül nem érthetjük meg, hogy hogyan volt képes a hazai kézművesség az európaival lépést tartam." A kötet szerkezete világos és jól áttekinthető, olykor azonban az egyes tárgykörök tárgyalása átnyúlik a kialakított fejezet-tagolásokon (pl. vándorlások). A könyv szövegkezelése szakszerű, a fogalmazás közérthető, a dokumentumok, illetve azok részletei hitelesek, ugyanakkor olvasmányosak is. A Bevezetésben a szerző - áttekintve a téma kutatásának a történeti Magyarországra vonatkozó történetét - kifejti a tárgykör további vizsgálatának szükségességét. Megállapítja, hogy a közép-európai céhes 300