Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Arcképek - Enzsöl Imre: Dr. Sőtér Ágoston (1937–1905)

ARRABONA41.2003. ARCKÉPEK 1891-ben Mosón vármegye új székházat épített. A székházba már beleterveztek egy helységet a régiségek számára, ami Sőtér és az egylet egyértelmű sikere volt. 1901-ben a második emeleti régiségtár folyosóját üvegajtóval látták el, hogy bővítsenek a kiállítási területen. Az ajtót az alispán készíttette 177 koronáért. (1 Ft = 2 korona) 1894-ben viszont csak utólagos kérésre kapták meg a megszavazott 500 Ft-os segélyösszeget. A millennium táján a múzeumegyletek társadalmi értéke megnövekedett. A Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet a régészeti és más muzeális értékek megóvása érdekében szabályrendeletet javasolt a megyének. Ennek végső megfogalmazója is dr. Sőtér Ágoston volt. 1899-ben a megye megengedte, hogy az ekkor már évi 500 Ft segélyből egy múzeumi segéderőt alkalmazzanak 300 Ft díjazással. Mindezek előzménye 1898-ban a Könyvtárak és Múzeumok Országos Felügyelőjének átirata volt a megyei múzeum kibővítése és állandó tisztviselő alkalmazása tárgyában. Ennek a megye csak töredékesen tudott eleget tenni. (A segéderő alkalmazása is csak időleges volt.) Ugyancsak nem tudta kiadni Ivánfi Edének 3 kötetes Mosonvármegye monográfiáját, noha arra alkalmasnak találta 1897-ben. Ám a kevés előfizető - Mosón megye kevés magyar mágnással és középnemessel rendelkezett - miatt és mivel a megye nem nyújtott elegendő anyagi támogatást, a hét kilós mű nem jelent meg. Az Ivánfi mű kéziratban maradásában Sőtér Ágostnak is volt szerepe, aki a következő évben kiadta saját könyvét, amely lényegesen olcsóbb megoldásként az egyletről és elsősorban régészeti tevékenységéről számolt be. A vita a Századok 1898as hasábjain levélváltást is eredményezett kettejük között, még az utóbbi mű kiadása előtt. Itt Sőtér az 1886-os monográfia még meglevő darabjaival, az Ivánfi-mű kiforratlanságával érvelt, de nem tette hozzá a pragmatikus hátsó szándékot, a valódi okot. Sőtér és a múzeumegylet 1900-1904 között nem kapta meg a megszavazott 1000 korona segélyt. (A pénzt Zala György bruckúj falui Ferenc József szobrára költötték.) De 1904-ben fordulat állt be a megye múzeumhoz való hozzáállásában. A sok műtárggyal gyarapodó régiségtár ügyében, amelynek gazdagításában Sőtér igen nagy szerepet játszott, a megye az új elhelyezés módozatait kereste. Az elmaradt támogatási összeget egyben kifizetve és a folyamatos éves segély terhére hajlandó volt — Hönel Béla helyi műépítész tervei alapján — megyei múzeumot építeni. Ennek kiharcolásában viszont jelentős érdeme volt Sőtérnek. Annak ellenére, hogy a következő évben meghalt, érdeme az 1909-ben megkezdett önálló múzeum építésben elvitathatatlan. 287