Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tomka Péter: Az avar kori temetkezési szokások kutatásának újabb eredményei

ARRABONA 41.2003. TANULMÁNYOK tes-Kajánon enyhén növekvő tendencia érzékelhető, a legkésőbbi sírok (vésett-poncolt ornamentikával) még hiányoznak (109., 170., 270., 351., 390., 447. sír, Korek 1943, Madaras 1991). Más temetők is "kimaradtak" az általános tendenciából: például Sommerein 2 kettős sírja csak 1 %-ot tett ki, a 98. sír még közép avar kori, a 132-133. sírt meg valahová a SpA2 végére - SpA3 elejére tehetjük (Daim - Lippert 1984). Zwölfaxingban is egyformán előfordulnak a temető használatának valamennyi szakaszában (2,8 %), ha azonban a fázisokba sorolható sírok számát is figyelembe vesszük, a korábbiaknál kisebb lélekszámú legkésőbbi fázisban lévő 3 kettős sír "feldúsulást" jelent (23., 31., 33., 73., 76., 90., 189. sír, Lippert 1969). Vannak továbbá olyan temetők is, ahonnan egyetlen esetet sem ismerünk, vannak olyan területek, ahol a szokás igencsak szórványosan fordul elő. Mégis, a bemutatott példák arra utalnak, hogy a Kárpát-medencében az avar kor vége felé a "térrel való gazdálkodás" szabálytalan (de a szokásoknak nem ellentmondó, azokon belül maradó) reakciókat mutat. A szokások a megszokott körön belül maradnak, bizonyos praktikák (amilyen a közös sírba temetés) azonban meglepetésszerűen megerősödnek. Térjünk vissza röviden a késő avar korban megnövekedő számban fellépő többes temetkezések lehetséges hátterének tárgyalásához. Némileg dramatizálva: egész családok pusztultak el és temették el őket hirtelen a falusi temetőkben, amúgy a temetkezési szokások teljes tárházát felhasználva. Nyilvánvaló, hogy az "özvegy-temetés" vagy a "szolga, kíséret a túlvilági útra" elgondolások tarthatatlanok. Kovrig Ilona, Zlata Cilinska, Garam Éva járvány lehetőségével számolt, ez elvileg lehetséges és megnyugtató magyarázat lenne. Ha azonban hinni lehet Georg Wilke ellenvetéseinek, más megoldásokat is figyelembe kell vennünk. Ilyen lehet az öngyilkosságok számának megszaporodása, bosszú és vendetta, mérgezések, halálos kimenetelű összecsapások, verekedések, balesetek. Akár így, akár úgy nézzük is, a társadalomban növekvő ideges, hektikus, abnormális reakcióról, a mentalitás defektusáról van szó. Ilyesmi a zavaros időkben szokott fellépni, amikor bizonyos nyomás, kivédhetetlen kényszer nehezedik a társadalomra, mint ahogy pl. bizonyos populáció túlnépesedése hat, vagy ha a veszélyeztetettség érzése eluralkodik. Ilyenkor gyakrabban nyúlnak szokatlan megoldásokhoz az emberek. Összébb húzódnak - még a sírban is. Ilyen vészterhes idő volt az avarok országa számára a 8. század utolsó harmada. Még ideológiai nyomással is számolhatunk: a nyugati kereszténység előnyomulása nyilvánvalóan kiváltotta a hagyományos "pogányság" védekezését. Nem csoda, hogy a régi pogány sztyeppéi hagyományok új impulzusokat kaptak, aminek különböző megnyilvánulási formáit észlelhetjük régészeti módszerekkel. Ilyen pl. a (mindig nagyon késői) lovas sírok, vagy legalább a lószerszám 26