Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK akkoriban megalakították a Nyugat-magyarországi Hősök Emlékbizottságát, mely az irredenta eszmét továbbra is határozottan a zászlajára tűzte. Az 1931-es ünnepségeken való megjelenést ugyan lemondták, de nem hagytak kétséget afelől - s ezt le is írták -, hogy ha szükséges lesz, hívás nélkül is jönni fognak. A kedvező alkalomra 1934-ig kellett várniuk. A bécsi munkásság felkelése idején Prónayék a zilált belső viszonyok ismeretében február 13-ról, 14-re virradó éjszaka kívántak 9000 fegyveressel felvonulni Burgenlandban. Az osztrák kormány helyzetének stabilizálódása miatt azonban az akciót kénytelenek voltak lefújni. A radikálisok próbálkozásai — enyhén szólva — nem találkoztak a hazai diplomáciai körök elképzeléseivel. Mint láttuk a Gömbös kabinet, ahelyett hogy élt volna a kínálkozó lehetőséggel, nem késlekedett segítséget nyújtani az osztrák kormánynak. A Prónay szűkebb körén kívül álló radikálisok épp azt az osztrák államférfit látták a kancellár személyében, akit nézetei, politikai felfogása erősen rokonítottak a magyar miniszterelnökkel. Ez a közös felfogás pedig - úgy vélték - arra ösztönözheti az osztrák kormány fejét, hogy retorikai megnyilvánulásai ellenére, mégis partner legyen a burgenlandi kérdés megoldásában. Ezek a várakozások eleddig nem teljesültek, sőt 1934 nyarán úgy tűnt végleg meg is hiúsulhatnak. Az év tavaszán megszaporodtak a szélsőségesek által elkövetett robbantásos merényletek. Július 25-én pedig Dolfusst egy illegális SS-ezred puccsistái meggyilkolták. Az államcsíny nyomán náci megmozdulásokra került sor több tartományban, a merénylet hírére pedig Olaszország csapatokat vont össze a Brenner-hágónál. Az újabb, súlyos válság azonban átmenetileg enyhült. A hivatásrendi állam kísérletének bukása után az utód, Kurt Schuschnigg visszafelé navigálta országát a parlamentarizmus irányába. A kancellár halála idehaza olyan helyeken - például Sopronban - is együttérzést váltott ki, ahol korábban nyoma sem volt az osztrák politikusok iránti rokonszenvnek. Hennef osztrák követ jóleső érzéssel konstatálta a városi törvényhatóság gyászmegemlékezéséről szóló hírt, legfőképpen azt, hogy a korábban Ausztria ellenes kirohanásairól ismert városvezetés, most a magyar nemzet legőszintébb barátjának titulálta az elhunytat. Dolfuss meggyilkolása azonban nem kedvetlenített el minden területvédőt. Egyesek - személyektől, politikusoktól függetlenül - abból a régi tézisből indultak ki, hogy Burgenland megtartása anyagi csapás a szövetségi kormány számára, s Bécs magától fog elvárni a gondjait egyre csak szaporító burgenlandi kolonctól. Egyes sajtótermékek, így a Nemzeti Újság 256