Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tóth Imre: A „szebb jövő szivárványhídján”. Széplelkek és realisták a nyugat-magyarországi kérdésről 1932–1936

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK Valószínűleg mégis lehetett valami a levegőben, ami miatt Gömbös többször egymás után cáfolni volt kénytelen a kérdés aktualitását. 1933 nyarán, németországi útja előtt ünnepélyesen kijelentette, hogy a burgenlandi kérdésből soha nem lesz vitás ügy. Hennet osztrák követ telefonérdeklődésére elbagatellizálta a dolgot, és Berlinben is hasonlóan nyi-latkozott. Hangoztatta, hogy Ausztria teljesen megbízhat benne, és hozzátette: anélkül hogy saját érdemeit ki akarná emelni, Németországban kifejezetten Ausztria érdekében lépett fel, mint ahogy ezt korábban Olaszországban is sikerrel megtette. Ausztriának a fent említett államok együttműködésében értékes kötőelemnek kell lennie - tette hozzá. A harasztot azonban mégis zörgette némi szellő. S ezt az is jelzi, hogy Gömbös az osztrák kancellár kétségeit nem tudta teljesen eloszlatni. Dolfuss ugyanis a látogatást követően, meg volt győződve róla, hogy a berlini találkozónak osztrák ellenes éle volt. Preziosi bécsi olasz követ előtt kijelentette, hogy a tárgyalások egyik célja az olasz-német-magyar kapcsolatok elmélyítése lehetett. Az így szorosra fűzött együttműködés feladata pedig szerinte az volt, hogy a hármak azután közös akcióba kezdhessenek Ausztria ellen. Ezzel kapcsolatban kifejezte aggodalmát amiatt, hogy meggyőződése szerint Gömbösek megtárgyalták Ausztria Németország és Magyarország közötti felosztását, valamint egyetértettek Burgenland elcsatolásában is. Hennet erre másodszor, immár nem telefonon, hanem hosszú személyes beszélgetés során kívánt benyomásokat szerezni Gömbös berlini útjának ausztriai vonatkozásairól. A magyar kormányfő kijelentette, hogy az olasz-német-magyar együttműködés a független Ausztriát is partnernek tekinti, és megerősítette: „...Burgenland kérdését országa sohasem tekintette vitás problémának a szomszédos és baráti állammal, mert ez csupán „bagatell" kérdés". Ciano olasz, és Berger Waldenegg osztrák külügyminiszter telefonbeszélgetéséből közvetve arról értesülhetünk, hogy Gömbös Rómában bár szóba hozta - csupán elméleti értelemben beszélt az Ausztriával in szemben fennálló magyar jogigényekről. 1934-ben az említett revíziós térképvázlat átadásakor pedig Mussolini előtt is kifejtette, hogy a megjelölt osztrák-magyar határt nem tekinti „sine qua non"-nak a magyar kívánságok érvényre juttatásában. Az aggodalmaskodókat mindemellett nemcsak a fajvédő és területvédő múltja miatt közismert miniszterelnök személye nyugtalanította, hanem az 1933 februárjában bekövetkezett kormányváltozás is. A Gömbös kabinet külügyminiszteri posztját 1932 októberétől 1933 januárjáig Puky Endre, majd lemondása után, 1933 januárjától egy hónapon át ideiglene251